Sokan hivatkoztak már ezekre a több ezer évvel ezelőtt Indiában keletkezett és valaha pálmalevelekre rótt, hatalmas (bár csak részben fennmaradt) írásfolyamokra. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy a védikus, ősi iratok sok mai tudományos területhez kapsolódnak.
Igen, nemcsak vallásról, hanem korabeli tudományról van szó. Méghozzá olyan szemléletről és eredményekről értesülünk belőlük, amelyek elállítják a lélegzetünket, és arra késztetnek bennünket, hogy átértékeljünk számos belénk rögződött dolgot.
A védikus “könyvek” ugyan a ma hinduizmusnak nevezett vallási rendszer alapvető irodalmát képezik, de nagy hiba lenne csak afféle szent könyveknek tartani őket. Messze nem csak vallási és erkölcsi tanítások vannak bennük. A több ezer kötetnyi írás majdnem az összes ismert tudományt taglalja, beleértve a természettudományokat is. Talán sokak számára meglepő lesz, de ötezer évvel ezelőtt már pontos leírások születtek az orvoslás, a matematika, a fizika vagy éppen a pszichológia tárgyköreiből. Méghozzá olyan szinten, ami ma is megdöbbenti azt a kevés tudóst és kutatót, aki elfogulatlanul közelítve a témához, képes az anyagok mélyére merülni.
A tudomány már csak azért is gyanakodva tekint ezekre az írásokra, mert furcsa dolog derül ki belőlük: az ősi Indiában érthetetlen módon meglepően sokat tudtak olyan dolgokról, amelyeket az akkori technikai eszközökkel, felszereltséggel nem sajátíthattak el. Ma már a legjobb indulattal sem vagyunk képesek megmagyarázni, honnan ismerték például sok ezer évvel ezelőtt az atom szerkezetét vagy a csillagászat számos olyan tényét és eredményét, amelyeket mi már a korszerű és igen bonyolult műszerek birtokában csak a közelmúltban tudtunk meg.
Hatalmas tudásanyag és zsenik
Legalább három feltételezésünk is lehet, honnan származott akkoriban ez az elképesztő tudás. Az első változat azt sugallja, hogy mintegy tízezer (!) évvel ezelőtt létezett valahol a Földön egy magasan fejlett civilizáció, és amit a pálmalevelekre később leírtak az egy ilyen nagy tudásanyag szerény maradéka. Ennyit sikerült átmenteni az idők során. A második változat hívei nem markolnak ekkorát. Úgy vélik, valamilyen csodálatos intuícióval rendelkező zsenik, korabeli tudósok maguk jutottak el ezekhez a következtetésekhez, és az ő eredményeiket tükrözik az írások. A harmadik feltételezés az lehet, hogy a könyvek minden gyakorlati tudásanyaga és erkölcsi, vallási tanítása egy felsőbb hatalom (Isten) kinyilatkoztatásának tekinthető. De hogy melyik verzió az igazi, ma még nem tudható. Az indiai eredetű vallások, egyházak szerint természetesen a harmadikról lehet szó. A kutatók inkább az első felé hajlanak, bár ez ellen is sok “logikai” észérvet sorakoztatnak fel. Talán a második látszik a legkevésbé valószínűnek vagy a legkevésbé bizonyíthatónak. Ami viszont tény: Több ezer évvel ezelőtt valakik már sokat tudtak abból, amit mi ma tudunk. Vajon honnan származtak az információik?
