Néztem a Segítőm arcát. Rádöbbentem, hogy csak most néztem meg először, igazán.
Hosszú, barna haja kontyba csavarva billeg a tarkóján. Arca kerek, sima, szeme mélyen ülő, szürke. Néha megcsillan benne valami izgalmas szín, vagy nem is szín, inkább csak f
Mindenkit foglalkoztat, mire számítson, mi vár rá…. Mostanában a kártya- és tenyérjóslásról többet hallunk, pedig volt idő, amikor az emberek a kockák kiszámíthatatlannak tűnő pörgésében kutatták az ismeretlent.
November 18. vasárnap. Talán nem kell sok időt tölteni a hullámvölgy fenekén. Az angyalokkal gyógyító jóskártyából a következő lapot húztam: Gyógyítás – A helyzet, amely annyi gondot okozott, javulni kezd. Aggodalmaid hamarosan szertefoszlanak a kár
Még mielőtt bármit mondhatott volna az én Segítőm, észrevettem magamon, hogy e pillanatban korántsem vagyok hozzá olyan bizalommal, ahogy eddig voltam. Csak abból, hogy engedélyemet kérte arra, hogy a szerelemről beszéljen velem, úgy éreztem, olyasmit mon
November 12. hétfő. Nem szeretnék az általánosítás bűnébe esni, de a programozókkal kapcsolatos eddigi tapasztalataim nem túl szívderítőek. Gyuszkó természetesen kivétel ez alól. Kivétel, ami gyengíti a szabályt…
Csíkos sál, még a Nagyi kötötte, ütött kopott mesekönyv, Mami írta-rajzolta, keresztszemes terítő, Nóri lányom első munkája: legkedvesebb emlékeim. Kis ajándékok, nagy szeretettel.
Másnap egész nap csak kóvályogtam. Két órát se aludtam az éjjel. Úgy fél nyolc tájban riadtam fel arra, hogy fázom, elzsibbadt mindenem, és hogy nyom a konyhaszék. Első pillantásom a papírlapokra esett. Azokon aludtam. Átlapoztam őket. Négy oldal sűrűn te
November 8. csütörtök. Két-három hete vettem észre, hogy az edzőteremben az egyik személyi edző a vendégeknek kijáró figyelemnél többet szentel nekem, holott nem vagyok az ügyfele, nem is tudnám megfizetni 🙂
Lakik az emberben jó. Örömet akar szerezni a másiknak. Csak néha elhibázza, annyira igyekszik. Elvakítja saját öröme, az adás gyönyörűsége, és észre sem veszi, hogy a másiknak ráfagy arcára a mosoly, egyik lábáról a másikra biccen, toporog, úgy rebe
Év közben ritkán jutunk el távolabbi rokonainkhoz, karácsonykor azonban mindenki igyekszik idÕt szakítani a látogatásra. És ilyenkor, persze, nemcsak vendégségbe megyünk, de fogadjuk is rég nem látott ismerÕseinket. A kérdés csak az, milyen
