A reinkarnáció a parapszichológia szerint

Reinkarnáció. A fogalom Magyarországon pár évtizeddel ezelőtt leginkább csak a vallástörténészek és a filozófusok körében volt mélyebben ismert, azonban a közelmúltban felerősödött New Age-es és ezoterikus mozgalmak széles körben a figyelem középpontjába helyezték. A reinkarnáció utáni érdeklődés nyilván nem véletlen. Amellett hogy tetteinket újszerű etikai megvilágításba helyezi, egy óriási eséllyel is kecsegtet: halálunk után újra és újra megszületünk, nemcsak élünk, de éltünk és élni fogunk.

Mit is jelent tehát a reinkarnáció, és mit jelentenek azok a karmikus szempontok, amelyekről az írás előzőrészében már olvashattunk, és főképp, mi támaszthatja alá tudományosan is a létezésüket? Tudni kell, hogy ez az erkölcsileg is komoly útmutatást képviselő türelmes pedagógiai rendszer jellemzi azokat a vallásfilozófiákat, amelyek az emberiség túlnyomó részének világszemléletét meghatározzák. Miután azonban a tudományos valóságkép ezt a nézetet – érthetően – mindaddig fantáziának tekinti, amíg a reinkarnáció létét kísérleti vagy más tapasztalati eredmények nem támasztják alá, nézzük meg most azt, hogy milyen idevágó megfigyelések állnak e téren rendelkezésünkre. Kezdjük talán azokkal a spontán esetekkel, amikor valakinek úgymond közvetlen emlékei vannak az előző életéről és ezt különféle – a későbbiekben bizonyítható – adatokkal is alá tudja támasztani.

Az ilyen jellegű legkiterjedtebb kutatásokat Dr. Ian Stevenson pszichiáter végezte, aki számtalan eset alapos vizsgálata után arra a következtetésre jutott, hogy a beszámolók valóságtartalma megkérdőjelezhetetlen, nem beszélve arról, hogy az ő eseteiben kifejezetten fiatal, – éppen csak beszélni tudó, jórészt fejlődő országbeli – gyerekek voltak az alanyok, akiknél befolyásoló tényezőként az olvasottság, a média hatása, illetve a történelmi ismeretek nemigen jöhettek szóba. Ezek a gyerekek ugyanakkor megdöbbentő pontossággal írták le előző életük színhelyét és eseményeit, néhai rokonaikat pontosan nevükön nevezték, illetve olyan titkos részleteket is elmeséltek, amik csak az utólagos „nyomozás” folytán kerültek napvilágra.

Az előző életek emlékeiről mégsem a spontán esetekből tudunk a legtöbbet, hanem az úgynevezett reinkarnációs hipnózisokból, ami a gyermekkori emlékeket feltáró korregressziós hipnózishoz hasonlóan a múltba viszi vissza az alanyt, csakhogy nem áll meg a születés misztikus határánál, hanem azt visszafelé átlépve, a korábbi életbe – életekbe – jut. A hipnózisban – mint sajátosan módosult tudatállapotban – ugyanis szóra bírhatók a tudat olyan rétegei is, amelyekben az észlelés és az emlékezés más dimenziókban működik. Ha visszaemlékszünk a korábbiakban leírtakra, akkor az ESP működésével kapcsolatos tér-idő kötetlenséget itt is feltételezhetjük, vagyis könnyen elképzelhető, hogy a reinkarnációs emlékek és hipnotikus élmények egyfajta tudati időutazásnak köszönhetők.

Kérdés azonban az, hogy a reinkarnációs emlékezésben „csupán” valamiféle szuper ESP működéséről van szó, vagy a vallási tanoknak megfelelő módon valóban „saját” korábbi életünkbe nyerünk bepillantást. Ehhez elsősorban a „saját” előző élet fogalmát érdemes tisztázni, ugyanis a legnagyobb – és legveszélyesebb – félreértések éppen ezen a téren tapasztalhatók. A lélekvándorlást hirdető vallásfilozófiai tanok ugyanis nem a személyiség és az én továbbélését hirdetik – mint azt sokan hinni szeretnék –, hanem egy olyan karmikus tanulság továbbvitelét, amivel magunkat, az énünket nem azonosíthatjuk. Külön érdekessége továbbá a reinkarnációs hipnózisoknak az a zavarbaejtő megfigyelés, amikor valakit egy azonos korba többször „visszavezetve”, alkalmanként más-más, vagyis egyidejűleg több különböző élet megéléséről számol be. Ha viszont ez lehetséges, akkor vajon milyen folyamatként képzeljük el a lélekvándorlás újjászületéseinek sorozatát?

Mondhatnánk, hogy – ennek az elsősorban erkölcsi miheztartást sugalló – eszmerendszernek az elfogadása ízlés illetve vallás kérdése, azonban a tudat teljesebb természetéről rendelkezésre álló tudományos ismeretek fényében, maga a reinkarnáció folyamata is valószínűsíthető és – gondolatkísérlet szinten – modellezhető is. A pszi képességek alátámasztják azt a lehetőséget, hogy a tudat a test halálától – vagyis az agy működésétől – függetlenül képes létezni más tér-idő dimenziókban, így a lélekvándorlás klasszikus modellje – élet a születéstől a halálig, illetve a köztes létben tartózkodás, majd újra a testi élet – elméletileg tudományos logikával is elképzelhető.

Lineáris folyamatként azonban mindez – ahogy ezt a népszerűsítő keleti vallásfilozófiai könyvek is leírják – valószínűleg nem állja meg a helyét a valóságban, hiszen többek között az egyidejű reinkarnációs emlékek is azt sugallják, hogy sokkal inkább egy többdimenziós tudati struktúra mindennel összekapcsolt holografikus részei vagyunk, ahol is minden sors tanulsága, minden újabb sors oldásaira és kötéseire is megfelelőmód értelmezhető. Amíg azonban a pszi-mezők elméletei az „égi” mezők képéhez csak közelíteni tudnak, marad a tanulság emberi lényege, a tudat lelkes Univerzumának üzenete a hazatérni igyekvők felé. Eszerint az emberi élet célja nem más, mint az egylényegűség felismerése, a boldogság, a szeretet megtapasztalása és továbbadása, amihez nemcsak élni és újra élni, de tanulni és újra tanulni is kell.

Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu