Mexikó a spanyol hódítóknak a múltban tonnaszámra elrabolt aranyat jelentett. Ma a széles karimájú sombreró, a tequila és az oszlopkaktusz jut eszünkbe, pedig Mexikó sokkal több ennél: az olmék, tolték, zapoték, miszték és a maya kultúra csodálatos emléke
A leglátványosabb hely Mexikóváros közelében az északnyugatra fekvő Teotihuacan. Az elhagyott város utcáit és tereit ma már csak a messze földről érkező látogatók népesítik be. Pedig fénykorában (a 3-7. század között) mintegy kétszázezer lakója lehetett, ezzel a legnagyobb volt az amerikai földrészen. A város központjában a Halottak Útja nyújtózik, mai formájában a Citadellánál kezdődik, mellette középtájon a Nap piramisa magasodik, és a Hold piramisánál végződik. A Nap piramisa méltó vetélytársa az egyiptomiaknak: alapja 222 méter hosszú, magassága 70 méter és 3 millió tonna kőből, téglából és kavicsból épült. A Citadella az uralkodók rezidenciája volt. Az itt található Tollaskígyó templomának homlokzatát Tollaskígyó isten és Tlaloc eső- (más kutatók szerint tűzkígyó-) isten képmásai díszítik, a meredek lépcsősorokat kígyók ölelik körül.
Csillagászati információk Mexikó déli része, a Yucatán-félsziget a maja kultúra bölcsője. Az ősi maja városok romjai fantasztikus élményt nyújtanak. Chichén Itza a létező maja régészeti lelőhelyek egyik legnagyobbika. Központjában Kukulkan temploma áll, ami a maja és tolték kultúra összeolvadásának jele. Napéjegyenlőségkor a rá eső árnyékok azt a hatást keltik, mintha hatalmas kígyó ereszkedne a templom tetejéről a földre. A piramis valójában egy gigantikus kőbe vésett naptár. A központi építmény a négy oldal mindegyikén 91, összesen 364 lépcsőfok vezet, templomba vezető utolsó lépcsővel együtt 365, azaz egy-egy lépcsőfok jut az év mindegyik napjára. Az épület számos bonyolult csillagászati információt hordoz még.