Az egyetlen lámaasszony

Öt éves volt, amikor először szökött el párizsi otthonából, ahol jólétben élt szüleivel. Első kalandját számtalan követte. Nem véletlenül nevezte később „menekülés-művészetnek” egész életét. Fojtogatónak találta az otthoni légkört. 1874-ben a család Brüsszelbe költözött. Alexandra egy szigorú kálvinista bentlakásos iskolába került. Kielégíthetetlen kíváncsiságot mutatott a világ iránt, hosszú órákat töltött az intézet könyvtárában és a zeneszobában. Nagy hatást tett rá a vallás is. Tizenöt évesen átruccant Angliába, hogy tanulmányozza a sztoikus filozófiát, és hogy kérdéseire választ találjon. Csak akkor tért haza, amikor elfogyott a pénze. Anyja már meg sem lepődött, amikor röviddel később a Maggiore-tó partjáról kellett hazahoznia lányát. Egy évvel később Spanyolországba kerekezett. Amikor kiürült az erszénye, táviratozott, jöjjenek érte. Tizennyolc volt, amikor bemutatták a belga udvarnál. Nem volt különösebben szép, nem volt nemesi ivadék, anyja mégis remélte, excentrikus magzata jó partit csinál. Alexandrának azonban esze ágában sem volt férjhez menni. Az első keringő után visszavonult a kertbe, ahol egy fa alatt elaludt. Inkább a világot akarta látni. Egy férj, vagy gyerek csak leláncolta volna.

Irány a mesés Kelet

Mivel érdekelték a nyelvek és a keleti vallások, Párizsba ment, és a Sorbonne-on szanszkritül tanult. Sóvárogni kezdett a mesés Kelet iránt. Amikor megörökölte nagyanyja jelentős vagyonát, szülei legnagyobb bánatára elindult Indiába, ahol tizennyolc hónapot töltött. Minden szent várost végiglátogatott Madrastól Varanasi-ig, tanulmányozta a legfontosabb templomokat, pagodákat. Gurukkal, lámákkal ismerkedett meg, meditált. Amikor a pénze elfogyott, visszatért Párizsba, de India örökre felgyújtotta képzeletét. Elhatározta, visszatér. Mivel örökségéből az utolsó centime is elfogyott, munka után kellett néznie. Elhatározta, operaénekes lesz. A brüsszeli és a párizsi konzervatóriumban képezte magát. Végre szülei is büszkék lehettek rá hét évig. Ennyi időt töltött színpadon. Athénben, Tuniszban, Franciaországban, és az akkori Indokínában énekelt.

Házasságba zárva

Harminchat évesen otthagyta színpadot, mert rájött, soha nem lehet világhírű szopránénekesnő, a párizsi opera első dívája. A tuniszi kaszinóban állást ajánlottak neki. Elfogadta. Az állás teljes anyagi függetlenséget jelentett számára. A kaszinóban talált magának szeretőt is, aki később mindenki csodálkozására a férje lett. Egy vasúti mérnök, bizonyos Philippe Néel volt az úriember. A házaspár egy gyönyörű tuniszi villában élt, ahol végeérhetetlen koktél- és bridzspartikat tartottak. Ám Alexandrát ez az élet nem elégítette ki. Bezárva érezte magát. Szerette férjét, mégis depresszióba esett. Egészsége is romlani kezdett. Philippe javasolta, tegyen egy körutazást keleten, hátha az út rendbe hozza testét, lelkét. 1911-ben intettek búcsút egymásnak a marseillesi kikötőben. Úgy volt, másfél év múlva találkoznak, de csak tizennégy évvel később látták egymást újra.

A láma lenyűgözte

Alexandra az indiai Kalimpongban találkozott a száműzetésben élő Dalai Lámával. Még abban az évben áttért a buddhista hitre, elkezdett tibeti nyelvet tanulni, hogy legközelebb tolmács nélkül beszélgethessen a lámával. Elhatározta azt is, ellátogat Tibetbe. El is indult a vad, magas hegyek között Tibet felé. A cikk folytatását itt tudod elolvasni >>> Kapcsolódó cikkek: Egy egyszerű buddhista szerzetes >>> Tibet – a szerzetesek élete >>> Tibet avagy a Világ Teteje – képekben >>>