Génbank: A modern Noé bárkája

A biológiai sokféleség megőrzésére szánt létesítmény felavatásán az Európai Bizottság elnöke, José Manuel Barroso és Jens Stoltenberg norvég miniszterelnök vágja át a szalagot. Az Északi-sarktól mintegy 1100 kilométerre lévő sziklás szigeten olyan magasságban alakították ki a bunkereket, hogy azokat a légkör felmelegedése esetén se borítsa el a tenger. Az adott helyen természetes körülmények között mínusz 18 fokos hőmérsékleten tudják tárolni az ott elhelyezni kívánt mezőgazdasági hasznosításra alkalmas 4,5 millió vetőmagféleséget, és azok különösebb beavatkozás nélkül is eltarthatók akár tízezer éven keresztül. A létesítményről már december végén megjelentek az első spekulációk az interneten, ezekben főleg azt firtatták, hogy miért van szükség egy távoli helyen génbankra, amikor ilyeneket máris nagy számban tartanak fenn, szerte a világon. A spekulációk kiterjedtek arra is, hogy a létesítmény finanszírozásában és berendezésében részt vesznek génkezelt növények kifejlesztése és szabadalmaztatása miatt sokat támadott biotechnológiai cégek és különleges, globalizációs küldetést vállaló alapítványok. Egyes szerzők odáig mentek, hogy rejtett biológiai hadviselési funkciókat is tulajdonítottak a leendő génbanknak.

Ez lehet a megoldás – globális katasztrófa esetén?

A létesítmény szerepével kapcsolatban az EU-observer most csak annyit közölt, hogy a pesszimistábbak a földi életnek valamely globális katasztrófa utáni gyors regenerálásához szeretnék megteremteni a feltételeket, ezért „világvége légópincének” nevezik, mások egyszerűen csak valamiféle lehorgonyzott „Noé-bárkának” tekintik a bunkerrendszert. A hírfórum utal arra, hogy a nagy hozamú fajták kitenyésztése és elterjesztése folytán az alapvető élelmiszerként hajdan használt hétezer növényféleségből immár csak mintegy 150-et fogyasztanak világszerte. A kormányok a fajtaválaszték zsugorodása miatt helyeznek el most nagy számban haszonnövénymagvakat a Spitzbergákon. Magyarország számára is fontos lenne, hogy a meglévő génbank-gyűjtemény egy részét itt helyezze el – mondta Holly László, a Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal tápiószelei agrobotanikai központjának vezetője. Ez az úgynevezett biztonsági duplikációk létrehozása miatt lenne fontos arra az esetre, ha a használt (aktív) gyűjtemények vagy egyes tételeik megsemmisülnének. A Spitzbergák e szempontból semleges helyszínt jelentenének, azaz nem kellene tartani attól, hogy a genetikai anyaggal konkurens országok vagy nemesítő cégek visszaélnének. A hazai növényi génbankgyűjtemény ma százezer tételből áll, és ez 44 intézményben található. A mag alakban megőrizhető minták száma nyolcvanezret tesz ki. A maggyűjteményből 46 ezer minősül eredeti (unikális) tételnek. Ezek közül – vélte Holly László – legalább a magyar származású, illetve a 70-es évek előtti mintákból lenne érdemes biztonsági duplikációkat készíteni. A munka így 20-22 ezer tételre terjedne ki.