Hála a legmodernebb technikának, egyre több ősi városra bukkannak a sűrű őserdők mélyén. A legújabb régészeti szenzáció színhelye Mexikó, ahol lézersugarak felhasználásával számítógépes modellezés útján felfedezték Ek Balam, a Jaguár-város maradványait.
Ilyen pontos helyszín megállapításra még egy évtizeddel korábban sem volt képes az archeológia. A szakemberek megállapították, hogy a Yucatan-félszigeten háromezer esztendővel ezelőtt virágzó maja városban a birodalom többi részéhez hasonlóan napirenden volt az emberáldozat kegyetlen kultusza. Az itteni, piramis-formájú áldozati templomban azonban egyedi módon ért véget a szerencsétlen kiválasztottak gyakran nagyon rövid élete: a 30 méter magas piramis mélyén tartott, kiéheztetett jaguárok végeztek velük. A jelek szerint az áldozatok hosszú szertartás után kerültek a felsőbb szintekről egyre lejjebb, amíg aztán a papok belökték őket egy aknaszerű nyílásba. Az a végén barlanggá szélesedett; ott várták az érkezőket az ítélet-végrehajtók, az errefelé szent állatnak számító jaguárok. A maja birodalom maradványaira eddig is jellemző volt a szépség és brutalitás sajátos elegye. A jaguárvárosi halálakna bejáratánál például ember nagyságú maja istenszobor búcsúztatta a biztos halába zuhanókat. Dr. Letícia Varas asszony, a kutatások vezetője közölte: mindenütt egyedülállóan szép domborműveket és egyéb képzőművészeti remekeket, valamint maja írásjeleket találtak. Ezeket eddig nem tudták megfejteni, még sok rejtély vár felderítésre.
A maja birodalom
A maja kultúra első csírái a sumér-és az egyiptomi civilizációval egy időben jelentkeztek Közép-Amerikában. Birodalmuk meglepően hosszú ideig, majd három évezreden keresztül állt fenn, e tekintetben az egyiptomi és a távol-keleti civilizációkhoz mérhetjük őket. A maják már két évezreddel az európai hódítók megérkezése előtt ismerték az írás művészetét, amelyet a papíralapú könyvekhez rendkívül hasonló, fakérgekből összeállított kódexeikben is gyakran alkalmaztak. A maja vallás világképe szerint az égbolt 13, egymás fölött elhelyezkedő “égi szférából” áll, emellett náluk is feltűnik a “pokol” fogalma, amely mintegy 9 szférával a föld szintje alatt helyezkedik el. A Földet hol, mint négyzetet, hol pedig, mint háromszöget képzelték el, amelynek sarkain égig érő fák nőnek, s ezek tartják a Föld felett tetőként elhelyezkedő égboltot. Az általuk használt időszámítási egységek több ponton erősen különböznek a nálunk megszokottaktól, helyenként azonban jóval pontosabbak voltak annál. A Gergely-naptárhoz hasonlóan ők is 12 hónapra osztottak egy évet – kezdetlegesnek vélt eszközeik ellenére meglepő pontossággal. Ez a precizitás a napévek kiszámításánál a legfeltűnőbb, ahol mindössze 0,0002 napot tévedtek a valós, azaz csillagászati napév hosszához képest! Bár számításaik mindössze 0,0001 nappal pontosabbak a Gergely-naptárnál, az elsőség mégis elvitathatatlan tőlük. Hasonlóan meghökkentők a maja matematika eredményei is: számolási rendszerük a 20-as számrendszeren alapult, és mintegy ezer évvel megelőzve az indiaiakat, már Kr.e. 500 körül használták a helyi értéken alapuló számolást. S míg Európa még “az ujjain számolt”, a maják már bevezették a zéró érték, vagyis a nulla számtani fogalmát. A maja civilizáció virágkorában hatalmas városokat építettek a mai Guatemala és Mexikó területén, ám ezek a VIII. század után máig nem tisztázott okokból lehanyatlottak, egyes nézetek szerint talán azért, mert a maják felélték természeti erőforrásaikat. Valószínűleg az erdőirtás, és a föld túlművelése vezethetett idáig. Az uralkodók is egyre többet követelhettek alattvalóiktól, akik feltehetően fellázadtak. A felkelés részletei nem ismeretesek, de éhínség lehetett, és az ivóvíz is elfertőződött, mert az Istenek kiengesztelésére számtalan holttestet dobtak a folyókba és tavakba. Véres emberáldozatok
A maja vallás kultikus helyei a piramisok tetejére épített, kisméretű, fülkeszerű templomok voltak. Itt zajlottak a nyilvánosság teljes kizárásával végbemenő istentiszteletek, ahova csak a papok léphettek be. Ugyancsak ezekben a templomokban tartották a különféle áldozásokat is, melyek során sokszor ártalmatlan füstölőszereket alkalmaztak, de gyakran embereket is feláldoztak. Bár a maják kegyetlensége meg sem közelítette az aztékok rémtetteit, mégis, mintegy megteremtői voltak az aztékoknál tömeges szintre emelt emberáldozatok kultuszának. Az ilyen esetekben leggyakrabban egy, a papok által kiválasztott ember életével kedveskedtek az isteneknek. Az előre elkábított áldozatot a templomban lévő áldozati kőasztalra fektették, végtagjait az asztal négy sarkán a föld irányába feszítették, az így kiemelkedő mellkas már könnyű célpontot jelentett. A szertartás vezető papja egy obszidián késsel kivágta a szívét, majd a még dobogó szívet a kezébe vette, s kilépett a piramis tetejére, ahol a magasba tartotta, hogy az őrjöngő tömeg is láthassa. A piramisok tetején elvégzett véres szertartáson kívül létezett egy másik egyedülálló áldozatbemutatási módszer és helyszín. Utóbbit a Chichen Itza-i szent tó jelentette, ahol a maják Chac-nak, az eső istenének áldoztak fel többnyire fiatal, elkábított fiúkat vagy lányokat úgy, hogy a tavat körülvevő meredek sziklafalról taszították őket a mélységbe. A tó fenekén még napjainkban is sok emberi maradvány fekszik. Szintén itt van az a híres koponyaállvány, amely a piramisokon feláldozott emberek koponyáinak százait tartalmazza. Chichen Itza jelentése Itzán kútjainak szája. A száj az úgynevezett cenote megfelelője, amely a mészkőbarlangokban található hatalmas mélyedésekre utal. Ezek a barlangok megteltek esővízzel, s ebből szolgálták ki a maják ivóvíz-szükségletüket. A mexikóvárosi régészeti múzeum gyűjteményében 127 olyan csontvázat találni, amelyeket két cenóta-expedíció során hoztak a felszínre 1960 és 1967 között.
“Ezeknek csaknem 80 százaléka 3-11 év közötti gyermekek csontmaradványai.” – magyarázza a Yucatan Egyetem egyik kutatója. A számok egy régi előítéletet látszanak megcáfolni, miszerint a maják gazdagon felékesített szűz lányokat áldoztak fel, úgy, hogy élve a cenóták mélyére lökték őket. A vizsgálatokból azonban kiderült, hogy a maradék 20 százaléknál az áldozatok kétharmada felnőtt férfi volt, s a kisebbségben lévő női csontvázak is 20-35 éves nőké voltak. A maják idejében ezek a nők már öregnek számítottak.