Nyelvünk tele van olyan kifejezésekkel, fordulatokkal, melyeket nem kell szó szerint érteni. Aki használja és aki hallja, egyaránt és egyértelműen azonnal megérti, de mégsem tudná megmondani, honnan ered a kifejezés, s miféle elszigetelt emlék rejtőzik be
Ezek azok a kifejezések és fordulatok amelyeket a nyelvtudomány és a stilisztika szólásnak, közmondásnak, példabeszédnek, szólásmondásnak nevez. A szólások eredetének, származásának kutatásával és magyarázatával sokat foglalkoztak a tudósok. Elméletüket és a rájuk vonatkozó gyűjtés történetét Tolnai Vilmos írta meg 1910-ben, akadémiai székfoglalójában. Az egyes szólások magyarázatával Kertész Manó foglalkozott Szólásmondások c. könyvében (1922). Ő sorra veszi a halászat és vadászat, a paraszti élet, a konyha, a népszokások, a boszorkányság, egyéb néphit, a vitézi élet, a céhek, az ipar, a kereskedés és a vámok, a pénz és a mérték, a rovás és a számvetés, a kártya, a kocka és más szerencsejáték, az igazságszolgáltatás és egyéb emlékek köréből eredő szólásokat. Ehhez kiegészítésül és részben helyesítésül szolgál Csefkó Gyula Szállóigék, szólásmódok c. könyve (1930) is.