Luca-napja: babonák és népszokások

Lucia, a fiatal lány a 300-as években élt Siracusában. Beteg édesanyját elkísérte egy zarándokhelyre, majd látva anyja csodálatos felépülését, szüzességi fogadalmat tett, és lemondta közelgő esküvőjét. Vőlegénye bosszúból bíróság elé állíttatta, ahol kimondták bűnösségét, és a legszörnyűbb kínzások alá vetetették. Bordélyházba akarták vinni, ám még ökörfogattal sem tudták elvonszolni a lányt. Ezután máglyahalálra ítélték, ám Lucia testén nem fogott a tűz, úgyhogy végül tőrrel sebezték meg – ám ekkor sem halt meg azonnal, csak miután papot hívtak hozzá, lehelte ki a lelkét.
A római katolikus egyház a 5. századtól tiszteleg emléke előtt, a vakok, a szemfájósok és a menyasszonyok védőszentje.

A fényt hozó

1852-ig, a Gergely naptár reformjáig december 13-a volt az év legrövidebb napja, innentől nőtt a világos órák száma, amit Szent Lucia emléke előtt tisztelegve ünnepeltek. A Lucia név a „lux”, ’fény, világosság’ szóból ered.

A boszorkány

Minden országban és kultúrában más és más babonák, hiedelmek kapcsolódnak Luca-napjához. Siracusában a mai napig megrendezik ilyenkor a Luca-napi körmenetet, a skandináv országokban pedig a fehér ruhába öltözött leányok süteménnyel köszöntik a családtagokat.
Hazánkban Lucát elsősorban boszorkányként azonosítják – ez történetének abból a motívumából táplálkozik, hogy nem fogott rajta sem a tűz, sem a fegyver… Ezért ehhez a naphoz nálunk elsősorban babonás szokások társulnak. Luca-napjának előestéjén a rontások ellen úgy védekeztek, hogy minden ajtót, ablakot zárva tartottak, a kulcslyukba pedig fokhagymát dugtak. December 13-án kezdtek hozzá a Luca-székének elkészítéséhez, melyet a boszorkányszögnek megfelelően hagyományosan kilenc-, vagy tizenháromféle fából állítottak össze. Karácsony estéjére kellett elkészülnie,  hogy el tudják vinni az esti misére – ha a készítője ekkor ráállt, észrevehette a falu valamennyi boszorkányát.