Hogyan törhetünk ki a szenvedélybetegségből, a függésből?

Betegessé válhat sok rossz szokás, a menekvés útjává válhat éppen az is, ami elől menekülni kéne. Az ördögi körökkel és a vágyak kíméletlen démonaival azonban szembesülni lehet. Értő fénybe helyezve az igazi okokat, az út is világossá válhat. A tudat teremtő mágiáját és ennek végtelen szabadságát figyelembe véve, most a rabságból kivezető utakat keressük.

Szenvedély-betegség, szenvedélybetegség. Szinte kínálja magát a folytatás, alkoholizmus, dohányzás, drogfüggőség. Bár egy heroinista gyötrelmes börtönét nehéz vitatni, a szenvedélybetegségek mégsem itt kezdődnek és érnek véget, függésbe kerülni ugyanis sok mindentől lehet. Függhetünk éppen más emberektől, kiutat kereső szenvedéllyé válhat a mértéktelen evés, a szexualitás, vagy a túlzott munkavállalás, sőt akár az oktalan „önfeláldozás” is.

A szenvedélyesség – bár a mértéktartás fogalmával nehezen vethető össze – adott esetben boldog erény is lehet, hiszen bármely területen a vágy magasan lobogó lángjára utal. A gond inkább ott kezdődik, ha a szabadjára engedett vágy uralhatatlanná és a teljesebb emberi boldogság korlátozójává válik. Ahhoz azonban, hogy az emberi élet valódibb értékeit szemügyre vegyük, magasabbra kell emelkedjünk.

Egy áttekintett sors – mint ahogy ezt a halál küszöbéről visszatértek is gyakorta hangoztatják – telve van kihagyott esélyekkel, észre nem vett pillanatokkal, a boldogság helyett boldogtalansággal. Az üzenet mégis a döntések szabadságáról szól, a lemondások megváltó erejéről. Értéktelent értékesre cserélni végső soron nem más, mint egy szokást más szokásra váltani. Az emberi sorsok béklyós szenvedélyei valójában nem annyira a tudatlanságból, mint a gyengeségekből nyerik erejüket.

Misztikusabb – és vallásfilozófiai metaforákban gondolkodó – körökben a vágyakat és a szenvedélyeket olyan démonoknak is tekintik, amelyek rajtunk keresztül, vagyis általunk élnek, létezni csak a mohóság, az indulat, a tompaság és az uralatlanság birodalmában tudnak. A „kívülről” jövő megszállottság, a sorsüldözöttség és a kiszolgáltatottság mítosza így megintcsak a menekvés állapotának hamis magyarázata.

Sorsunk eseményei ugyanis lelkivilágunkat tükrözik. Tudatunk komplex állapota olyan – a tudat- és pszi kutatás által is elismerten létező – teremtő erő, ami a környezetünk folyamatait befolyásolva, valódi elvárásainkat tükrözi vissza felénk. Ilyen értelemben a külsőnek tűnő hatások, visszahatások, amelyek rossz esetben a rosszat, jó esetben a jót erősítik bennünk. A változást belülről lehet elkezdeni.

Míg a vágyak örvényei lefelé, az építő elhatározások felfelé húznak, így a döntések valóvá tételéhez szükséges erőfeszítések valóban óriásiak lehetnek. Különös módon az erő nagy részben az elengedéshez, a lemondáshoz kell, az igazi döntést felszabadult energiák és evidens cselekvések kísérik. A kitörés, az ördögi körökből való kilépés ugyanakkor egy szakrális öngyilkossággal is felér, hiszen a régi én egy szinten meg kell haljon ahhoz, hogy az új megszülethessen.

Ebben a nehéz változásban lehet ember embernek legnagyobb segítségére, bizalmat adva az olykor elképzelhetetlenhez, erőt és kitartást kölcsönözve a gyengének és állhatatlannak. Nem felejthetjük el nyilvánvalóan azt sem, hogy a szenvedélybetegségek mögött álló gyökér okok feltérképezésével új életstratégiákat kell kidolgozzunk, az érték előtérbe helyezésével a megvalósítás útjait is türelemmel megteremtve. Végezetül pedig nem szabad elfelejteni, hogy az emberi élet a vágyak színpadán zajlik, boldogságunkat a szenvedélyes örömöknek is köszönhetjük, a szépség a keresés és a rátalálás világában születik és mi nem a cél, hanem maga az út vagyunk.

Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu