Gyógyító csend – mennyi ingerre van szükségünk a lelki jólléthez?

Csend. Egyszerű szó, állapot, amiből bármi is lehet; kibontatlan, mint a teremtés előtti pillanat. A tudat élménye, ami a megnyugvással, a pihenéssel, az örökkévalósággal vethető össze; lélek, ami a vizek felett lebeg. A következőkben a csend lélektani jelentéséről és hatásairól olvashatunk, kiterjesztve mindezt a módosult tudatállapotok, és a pszi jelenségek kutatásának területeire is.

Csend. Fizikai értelemben a hanghullámok, a levegő rezgéseinek hiánya, legalábbis az emberi érzékelés határain belül. Érezzük mégis, hogy a szó mélyebb jelentésében költői fogalom, igény a zajok világának el-elfelejtésére, a megnyugvásra. Ilyen – tágabb – értelmezésben a csend az érzékelés más ingereinek a hiánya is lehet, akár a látás, a tapintás, illetve a külvilág bármilyen más észleleteinek tekintetében is. A „csend” negatív és pozitív hatásainak vizsgálatára épülnek többek között a pszichológia és a tudományos parapszichológia izolációs kísérletei is.

Az emberi tudat éber állapotában ugyanis alapvetően igényli a változó környezet szenzoros ingereit, ezek komolyabb hiányára az unalom különböző fokaival reagál. Bexton, Heron és Scott perceptuális-izolációs kísérleteiben kitűnt, hogy az ingerek tartós megvonására a résztvevő alanyok egy idő után akár a személyiség és a szellemi működés összeomlásával reagálnak, más esetben pedig komoly hallucinációkkal vagy a testérzet zavaraival is.
Ezekben a kísérletekben az alanyokat egy olyan izolációs kamrában helyezték el, ahol a legelemibb szükségletek időszakos kielégítésétől eltekintve egy kényelmes ágyon fekve szemükön áttetsző szemüveggel, kezükön egy-egy kartoncsővel, fülükön egy folyamatosan sustorgó fejhallgatóval kellett napokat eltölteniük. A szemüveg a forma, vonal és tónuslátást zárta ki, a kartoncsövek a tapintást tették lehetetlenné, az értelmezhetetlen zaj pedig a hallás változó információit rekesztette ki. Az időnként egy személlyel hat napig is tartó kísérletből – sokan két-három napnál sem bírták tovább – az derült ki, hogy az emberek számára egyre elviselhetetlenebb „csendes” monotonitás veszélyes lehet, a környezet „zaj”-ai és információi a normalitás fenntartásának alapfeltételei.

Az ilyen szélsőséges esetektől eltekintve azonban ugyanúgy a normalitás feltétele az időszakos csend is – a szó említetten mélyebb értelmében –, vagyis az izolációs technikák célszerű alkalmazása egyrészt kifejezetten gyógyító hatású lehet, másrészt tudatunk különleges állapotainak és képességeinek megtapasztalásához is alkalmas eszközül használható. A pszichológia és a tudományos parapszichológia idevágó modern eszköztárának szemrevételezése előtt tekintsünk először mégis röviden a múltba, hogyan alkalmazták régen a csend és az érzékszervek elszigeteltségének technikáit.

Már az ősidők kultúráinak varázslói – mai általánosabb szóhasználattal, a sámánok – is alkalmazták misztikus utazásaik előkészületeiben az elvonulást, a „rejtezést” csakúgy, ahogy szertartásaik közben is nagy szerepe volt a külvilági ingerek kizárásának, hiszen a belső világ feltárulását csak így tudták megélni. Az indiánok látomásverme, a próféták sivatagi magánya így bírta szóra a csendet, de a kelet és a nyugat más vallásgyakorlataiban is nagy szerep jutott a klauzúrák bezártságának, a szó szerint és képletesen is értett befelé fordulásnak. Bár nyilvánvalóan más útjai is voltak és vannak a vallásos és metafizikai tudatállapotok megtapasztalásának, a meditatív csend szerepe ezekben vitathatatlan.

A mai kor technikai eszközei új megoldásokat kínálnak a belső elcsendesülés élményéhez. A relaxációs technikák légzésfigyelésén, visszaszámolásos módszerein és a testérzetek elcsitításán túl ismerünk olyan lehetőségeket is, amelyek szinte valóban pusztán a tudati lét élményét nyújtják. Az ezerkilencszázas évek közepén figyeltek fel arra, hogy az eredetileg a második világháborús pilóták kiképzéséhez kifejlesztett izolációs tartályok, a tűrőképesség vizsgálatán túl más, igencsak különös lélektani hatások megfigyelésére is alkalmasak. Ez a speciális eszköz a spirituális dimenziók megtapasztalását illetően döbbenetes felfedezésekhez vezetett, erről és a hasonló technikák által kiváltott élményekről az írás következő részében olvashatunk.

Paulinyi Tamás író, pszi-kutató www.szintezis.info.hu