Azok az emberek, akiknek a horoszkópjában a Rák jegy hangsúlyos szerepet kap, erősen érzelmi beállítottságúak. Azonban gyakran előfordul, hogy a viselkedésük alapján ez nem látható. Sokan közülük gondosan ügyelnek arra, hogy sebezhetőségük – miként a rák a páncéljában – rejtve maradjon a külvilág elől.
A képen látható írásmintát egy Rák napjegyű nő írta. Rögtön szembetűnnek a nagy szó- és sortávolságok, amelyek arra utalnak, hogy nagyon távolságtartó a környezetével szemben. Hogy miért? Az ok szintén jól nyomon követhető!
Figyeljük meg, hogy miből ered ez a bizalmatlanság! Azoknál az embereknél, akikre a Rák jegy révén erősen hat a Hold, gyakran találkozunk mély tudatalatti tartalmakkal. Ezek olyan régi, fel nem dolgozott, – elsősorban érzelmi – hatások, amelyekkel a duktor (a kézírást adó személy) nem akar, vagy nem tud szembesülni.
Az írásmintában az alsó zónák (pl. „g”- és y betűk)” nagyon hosszúak, de nincs huroktartalmuk. Ez az elfojtott energiákra utal, vagyis olyan érzelmekre, amelyek nincsenek megélve, mert a félelmek blokkolják azokat. Itt van a vágyak helye is, de a végvonalak nem jobbra tartanak a megvalósítás útjait keresve, hanem lent maradnak az alsó zónában.
Szintén érdekes jelenség, hogy bár a szöveg tartalma vidám, de ott vannak azok az árulkodó „j-betűk” (hogy érzem magam?), amelyek megmutatják a szomorú igazságot. Az oválok (pl. „o-betűk”, amely az énkép betűje) szintén segítség után kiáltanának, de inkább reményvesztetten összezsugorodnak.
A „Rákoknak” hatalmas lelkiviláguk van, érzékenységükből adódóan rá tudnak hangolódni a környezetükre, a körülöttük lévő emberekre. Ezért szinte együtt léteznek a Holddal, annak változó ciklikusságával. Az írásban ezt elsősorban a hosszú és alulról indított kezdővonalakból látni. (Ebben a mintában ne keressük, ott ezek a „felvevő antennák” jelenleg teljesen le vannak zárva.) A finom vonalvezetés szintén az érzékenységre utal.
Miként bolygójuk, a Hold is visszatükrözi a Napot, ők is hasonló módon „működnek”! Az anyai elfogadás, a feltétlen szeretet és a gyermeki én egyaránt tükröződik a Holdban.
A személyiségfejlődés során a születéssel elindul egy fejlődési kör. Ennek során a gyermek az anyai szeret által tud érzelmileg felnőni, majd felelősségteljesen továbbadni a növekedést támogató szeretet energiáit.
De mi történik akkor, ha „megszakad” valahol ez a kör? Ha elakad ez az energia? A fel nem nőtt anya nem tudja a szeretet továbbadni… Nézzük meg a mintában „gy-betűket”, amelyek azt mutatják meg, hogy a hozzánk legközelebb álló érzelmi kapcsolatunkat milyennek érezzük? Itt a „g-betű” hatalmas vágy világgal rendelkezik, de ezekből szint semmit nem tud önmaga megvalósítani. Párja, az „y”, – amely lehet a gyermeke is akár – egészen picike ehhez képest, miként a jelentősége is. A duktor nem tud rá figyelni, annyira lekötik az energiáit a fel nem dolgozott, meg nem oldott érzelmi problémái.
Mondhatnám erre pesszimista módon, hogy ez bizony, családi minta, a „karma karma”! De a „teremtés törvényei” szerint az életnek élnie kell, a világnak fejlődnie, a Földnek forognia és az embernek szeretnie! Ismerjük fel, ha érintve érezzük magunkat! Nem bűn, nem hiba…akkor válik csak azzá, ha tudunk róla, de nem teszünk semmit ellene.
Tudatosan szakítsuk meg a negatív köröket, vállaljuk fel a sebezhetőség kockázatát, élesszük fel magunkban az anyák ősi erejét, a szer-etet mágikus és megváltó hatalmát! Mindenkiben benne van ez az energia, nem kell hinni benne, elég, ha elkezdjük élni! Napról napra, pontról pontra…
Lássunk hozzá, úgy, mintha egy régi pulóvert újítanánk fel. Szeretjük, mert a miénk, a sok régi szép emlékkel és a szakadásokkal együtt is. Először fel kell fejteni, azután az összegubancolódott szálakat kibontani, majd újraalkotni ezt a melegítő, puha holmit, amelyre nagy szüksége van itt a Földön mindenkinek.
Varju Beáta
www.grafomuhely.hu
