Szeretetkoldussá akkor válunk, ha önbecsülésünk súlyosan megsérül, ennek következtében természetes önvédelmi mechanizmusunk is működésképtelenné válik.
A szeretet a legalapvetőbb emberi szükségletünk és életünk kulcsfontosságú mozgatórugója. A tiszta, feltétel nélküli szeretet az egyik legmagasabb frekvenciájú érzelem, mely lelkünket csodálatos energiával tölti fel. Ugyanakkor a vágy a szeretetre gyakran képes átlépni az egészséges határokat, így könnyedén átcsaphat olyan káros viselkedésmintákba, melyek hosszú távon az önbecsülésünk elvesztésébe torkollhatnak.
A következő 6 pontban azokat a jeleket és viselkedésmintákat szedtük össze, melyek hosszú távon a boldogság megtapasztalása helyett súlyos érzelmi problémákat okozhatnak számunkra:
1. Állandó visszaigazolásra van szükségünk
Saját értékességünket nem az önmagunkról kialakított kép határozza meg, hanem ezt elsősorban a külvilág visszajelzései alapján ítéljük meg. Túlértékeljük mások véleményét önmagunkkal és cselekedeteinkkel kapcsolatban, és szomjazunk az elismerésre, dícséretre. Szinte mindenkinek megpróbálunk megfelelni – ami alapból lehetetlen -, mások legcsekélyebb kritikája is komoly frusztrációt okoz bennünk. Ha úgy érezzük, nem kapunk elegendő figyelmet, teljesen bizonytalanná válunk.
2. A figyelmeztető jelek figyelmen kívül hagyása
Az úgynevezett „red flag” – eket nem vesszük komolyan. Bár tudatunk érzékeli, hogy a másik fél szándékai nem egyértelműek, vagy valaki határokat kíván meghúzni maga körül, és fel is fedezzük ezeket a jeleket az apró mozzanatokban, viselkedésében, mindezeket figyelmen kívül hagyjuk. Megpróbálunk racionálisnak tűnő magyarázatot kreálni a másik fél hárító vagy számunkra nem megfelelő, megalázó viselkedésére, és kizárólag saját erős érzelmeinkre támaszkodva haladunk tovább. Ezáltal kvázi normaként elfogadjunk , ha rosszul bánnak velünk.
3. Mások igényeit abszolút önmagunk elé helyezzük
Elsősorban nem a saját érzelmi igényeinket vesszük figyelembe, hanem arra fókuszálunk, a másik félnek mire van szüksége. Nemes dolog, ha fontosnak tartjuk az empatikus viselkedést és örömet szeretnénk szerezni másoknak, de ha ehhez arra van szükség, hogy a saját alapvető testi-lelki igényeinket és értékrendünket háttérbe szorítsuk, rossz úton járunk.
4. Minél többet adunk, annál inkább kizsigerelve érezzük magunkat
A fókusz teljes egészében az „adáson” van, ami egy darabig talán örömmel tölthet el bennünket. Ha azonban rövid időn belül nem alakul ki a kölcsönösség érzete a kapcsolatban, és mi ennek ellenére folytatjuk a lelki, érzelmi vagy materiális adakozást, egyre erőtlenebbé válunk.
A másik fél természetes állapotként kezd tekinteni az egyenlőtlenségre, ezáltal alárendeltté válunk a kapcsolatban.
A másiknak talán fel sem tűnik, hogy kihasznál bennünket, hiszen önként adtunk mindent – a viszonzás pedig javarészt elmarad.
A túlzott energiabefektetésünk pedig nemhogy szerethetővé tenne bennünket, hanem egyenes utat nyit az önbecsülésünk és méltóságunk elvesztéséhez.
5. Teljesen megváltozunk a megfelelés érdekében
Minden fontos kapcsolódás bizonyos mértékben fokozatosan alakít a felek életmódján, viselkedésén és személyiségén – olykor külső megjelenésén is. Ha azonban úgy érezzük, valós lényünktől teljesen eltérő viselkedésmintákat kíván meg tőlünk a kapcsolat, eddigi erkölcsi értékrendünket és életformánkat drasztikus hirtelenséggel átalakítva, akkor a megfelelési kényszerünk csapdájába estünk.
6. Önmagunk túlanalizálása és tetteink megkérdőjelezése minden helyzetben
Állandóan azt figyeljük, vajon elég jól teljesítettünk-e, hibáztunk-e valamiben, és hogy mennyire felel meg másoknak a viselkedésünk.
Esetleges hibáinkat felnagyítjuk, szégyent érzünk olyan helyzetekben is, ahol ez teljesen alaptalan.
Másokkal szemben sokkal elnézőbbek vagyunk önmagunkhoz képest, igyekszünk minden szituációban „tökéletesnek” mutatkozni.
A spontán reakcióink csökkennek, folytonos túlanalizálás jellemzi a helyzetek nagy többségét, mely görcsös magatartáshoz vezet.
Ajánlott tartalmak
