A tolerancia napját 1996 óta ünneplik világszerte, az UNESCO szervezet kezdeményezésére. Ez a nap a különböző kultúrák megismerésének és elfogadásának fontosságára hívja fel a figyelmet, mely alapfeltétele a társadalmi szintű toleranciának és empátiának.
A világ attól szép, hogy sokszínű
A tolerancia világnapja az egyik legkomolyabb társadalmi problémát helyezi előtérbe: a számunkra ismeretlen kultúrákkal szembeni előítéletek és intolerancia kártékony hatásait kívánja felszámolni.
Az elfogadás nem más, mint az emberi lények legkülönbözőbb megjelenési és megnyilvánulási formáinak tisztelete és elismerése.
Bár különböző bőrszínnel, kulturális és vallási háttérrel születünk, mindenkit megilletnek az alapvető szabadságjogok. Egyikünk sem választhatja meg földi leszületésének körülményeit, éppen ezért senki sem vonható felelősségre a hozott kulturális mintákért.
Természetünkből fakadóan is mindannyian mások vagyunk, és pontosan ez az, ami a globális fejlődésünket biztosítja: a „ keveredés” által a legkülönbözőbb elemek összekapcsolódása is létrejöhet, ami mindenképpen segíti az evolúciós folyamatokat és a túlélést.
A tolerancia világnapjának célja a megismerés hiányából fakadó elutasítás és hátrányos megkülönböztetés felszámolása.
November 16- án mindenkinek lehetősége van megmutatni tudományos, művészeti, kulturális és kommunikációs területen a különleges képességeit és egyediségét – semmi más nem számít, csupán a valós emberi értékek. A legkiemelkedőbb alkotásokat és eredményeket az UNESCO a Madanjeet Singh díjjal jutalmazza.
A megismerés és elfogadás fontossága
Ha tehetjük, ezen a napon igyekezzünk tágítani a látókörünket, hogy a magunk módján mi is hozzájárulhassunk a tolerancia világnapjának törekvéseihez.
Ismerkedjünk meg eddig számunkra ismeretlen vallásfilozófiával vagy kultúrával, és lássuk meg a különbözőségben rejlő csodákat.
A saját környezetünkben is segíthetünk a másság által keletkezett diszharmónia feloldásában a megértés által, keressük meg azt, ami az emberekben közös: a hasonlóságokra fókuszáljunk, ne pedig a különbségekre.
Szabaduljunk meg az előítéletektől: embertársainkra individuális szellemi lényként tekintsünk, akik éppen olyan fontos részei az egésznek, mint bármelyikünk a földön.