A Stockholm-szindróma egy rendkívül bonyolult pszichológiai kórkép, amely egy 1973- ban, Stockholmban történt bankrablás túszainak viselkedése alapján keletkezett definíció.
A bankrablás során a bűnözők 5 napon keresztül tartották fogva a túszokat követeléseik zálogaként, akik gyűlölet és megvetés helyett idővel szimpatizálni kezdtek fogvatartóikkal. Ez rendkívül abszurdnak tűnik, ugyanakkor pszichológiai szempontból van rá elfogadható magyarázat, ha végignézzük a szimpátia érzéséhez vezető utat.
Az azonosulás lépései
Egy túszul ejtett ember első reakciója a halálfélelemből fakadó megfelelési kényszer. Élete megóvásának érdekében gyakorlatilag bármire hajlandó, egyetlen cél a túlélés. Tudat alatt ebben a fázisban indul el a tettessel való azonosulási folyamat, hiszen az áldozat bízik abban, hogyha engedelmesen, illedelmesen viselkedik, kiváltja ezzel fogvatartója szimpátiáját, és életben maradhat.
Ebből fakad a következő fázis: mikor bármilyen csekély pozitív visszajelzést, engedményt vagy törődést kap a fogoly, a hála és remény érzete kezd felébredni benne. Kiváltságosnak érezheti magát az áldozat, aki képes hatni az erősebb félre, ezáltal csökken a kettejük közti hierarchikus távolság.
Az ezt követő szakasz a tettes fokozatos megismerése az összezártság okán: mivel a külvilág teljesen ki van zárva, és az egyetlen inger, impulzus a fogvatartótól származik, kialakul a kezdeti megszokás, összeszokás fázisa. Minél több tulajdonságát, történetét ismeri meg a tettesnek az áldozat, annál kevésbé dominálnak a negatív személyiségjegyek, és képessé válhat akár a hánytatott gyermekkorára, igazságtalan sorsára fogva felmenti a bűnözőt gaztettei alól. Gyakorlatilag fokozatosan azonosul a tettes lelkivilágával, és akceptálja a viselkedését reális értékítélet nélkül, a hatalmi pozícióban lévőhöz ezáltal kerül közel.
A Stockholm szindróma elemei a párkapcsolatokban
Nemcsak túszdrámák esetén, hanem párkapcsolatokon, családi viszonyokon belül is fellelhetőek ugyanezek az elemek, ahol egy domináns, agresszióra hajlamos személy mellé egy empatikus, alárendelő típus kerül.
Ezek a kapcsolatok általában vad udvarlással kezdődnek az irányító fél részéről, cél az „ áldozat” mindent elsöprő erejű lenyűgözése és megszerzése. Tulajdonképpen a szubmisszív fél lelkileg igen hamar válik irányíthatóvá és kiszolgáltatottá, ennek kapcsán kezdi elveszíteni az önálló identitását, és saját magát csak a másik fél tükrében és hozzá fűződő viszonyában értékeli.
Mikor a domináns személy érzi, hogy partnere minden kétséget kizáróan a fennhatósága alá tartozik, elindul az alárendelődött fél leigázása, irányítása, kritizálása és saját lényének összeroppantása.
A szubmisszív fél a kritika és bántalmazás elkerülésének érdekében extrém megfelelési kényszerrel küzd, és ebben a szakaszban általában megtörténik a külvilág egyre nagyobb mértékű kizárása. Részben azért, mert az alárendelt szinte minden figyelmét és célját a párkapcsolat teszi ki, másrészt, mert a történteket titkolja és szégyenli a hozzátartozók előtt.
Ezt követi általában egy csöppnyi figyelmesség és kedvesség a domináns fél részéről, amit az alárendelt úgy értékel, mint éhező vándor egy darab kenyeret. Elég egy apró gesztus, és a kiszolgáltatott partner újra magasztalni kezdi az abuzív személyt, felmentve őt a korábbi erőszakos cselekedetei alól.
Ebben a szakaszban már általában a családtagok, barátok meglehetősen kiszorulnak az alárendelt fél életéből, és az egyetlen intenzív inger és behatás a domináns irányából érkezik, ezáltal egyfajta normaként kezdi elfogadni a rendellenes viselkedést az áldozat. Olyannyira hozzászokik a lelki bántalmazáshoz, hogy már fel sem ismeri helyzetének és szerepkörének súlyos negatívumait.
Míg a foglyokat előbb-utóbb kimentik egy túszdrámából, a destruktív családi kapcsolatokból nem könnyű megmenekülni. Ugyanúgy, ahogy egyes túszok a fogvatartójuk iránt érzett sajnálatból és függőségi viszonyból kifolyólag gyakran önként vállalják a rabságot még akkor is, mikor már lenne lehetőségük menekülésre…
Ez is érdekelhet
Filofóbia - rettegés az érzelmektől
A filofóbiában szenvedő egyén leggyakrabban egy múltbéli érzelmi trauma következtében, nemcsak retteg az érzelmek megélésétől és a csalódástól, hanem olyan erős fizikai tüneteket produkál, hogy ez szinte alkalmatlanná teszi mély kapcsolatok kiépítésére.
