Napjainkban a kínai, a egyiptomi, a maja vagy a kaldeus csillagmítoszról többet tudnak a magyarok, mint saját csillagmítoszaikról. Pedig a planéták járásának követése, a fenyegető vagy segítő égi jelek elemzése őseink körében is természetes volt.
Évszázadokon át még az egyszerű pásztorok is sokat tudtak az égi eseményekről. A magyar nép hitét a mese- és mondavilág őrzi. Bár az a nemzedék már kihalt, amely még a csillagokkal hált, és kelt, amelynek égi órája és naptára a csillagos égbolt volt, de ez az égi kincsestár nem veszett el, és ragyogásával ma is ugyanúgy szólítja meg a magyar embert, mint amikor tündöklését még számon tartották. A magyar hagyománynak, szellemi kultúrának az égiekkel és az ősökkel való kapcsolattartás volt a lényege. Kapcsolatban álltak az égiekkel és az őseikkel, ezt bizonyítják vallási és világnézeti hagyományaink. Az eget például gyakran emlegetik még ma is többes számban – egek -, utalva ezzel az ősi hét ég rétegeire, ami a keleti kultúrákban természetes volt. A magyar népi csillagnevek világából emberi gondok és örömök, hit és remény tükröződik. Pompás képet rajzol az ősmagyarok és az égbolt mindennapi viszonyáról, az ősmagyar hitvilág hatalmas bölcsességéről, és mondanivalójáról.