Van élet a halál után?

2007. július 16. 11:50
Kevés olyan ember él a földön, aki nem fél a haláltól. Még a vallásos emberek is – akik hisznek a túlvilágban – tartanak az elmúlástól, attól, hogy el kell hagyniuk családjukat, barátaikat.

 Dr. Domján Lászlóval, az agykontroll hazai atyjával és Kunsági Andrea pszichológussal Dogossy Katalin beszélgetett.


Katalin: Szerezhet az ember még életében bizonyosságot a halál utáni létezésről?


László: Feltétlenül. A különböző reinkarnációs terápiákban, elsősorban a regressziós hipnózisokban sok ember megtapasztalja, hogy olyan tudásnak, nyelvnek, idegen földrajzi helyek, korok ismeretének van birtokában, amely tudás nem ebből az életéből való. És aki ezt egyszer átéli, nem kételkedik soha többé.


Andrea: Természetesen nem zárhatjuk ki, hogy a klinikai halál állapotában, reinkarnációs hipnózis vagy spirituális élmény hatására megpillantjuk magunkat más emberként vagy más korokban. Mindez sokféleképpen magyarázható: lehet a megpillantott előző élet realitás, de elképzelhető az is, hogy bizonyos gondjaink elől menekülünk. Azért látjuk például áldozatként magunkat egy előző életbeli szerepben, hogy ezzel magyarázzuk meg mondjuk egy párkapcsolati konfliktusunkban azt, hogy miért bántjuk a másikat. Vagy egy komoly magánéleti válságunkból csak ezzel a kivetítéssel, problémaáthárítással tudunk kikeveredni, arra használjuk, amire nincs más eszközünk. Nem állítom, hogy ez biztosan így van, de lehet így is.



 





Kati: Léteznek ezen a területen tudományos kutatások?


László: Kutatások tucatjai foglalkoztak a kérdéssel. Joel Whitton, a Torontói Egyetem pszichiátriaprofesszora, a svéd John Björkhem és az angol Alexander Cannon munkásságuk során reinkarnációs hipnózissal óriási mennyiségű, előző élettel kapcsolatos anyagot hoztak fel a mélyből. Stevenson több mint kétezer gyerek esetét vitte számítógépre, majd kijelentette, ma már egy racionális ember is hihet a reinkarnációban. Egy másik kaliforniai klinikai pszichológus néhány éve elhatározta, hogy bebizonyítja vagy megcáfolja a reinkarnáció teóriáját. Kutatásait hipnotizált alanyok százainak statisztikáira alapozta, akiknek előző életei - mostani nemüktől függetlenül - 50,6 százalékban férfi, 49,4 százalékban női életek voltak, egészen Krisztus előtt 2000-ig visszamenően. Habár az alanyok főként fehér, középosztálybeli amerikaiak voltak, inkarnációik pontosan tükrözték a történeti világban fennálló faji, társadalmi és népességi megoszlást. Mi több, a ruházatról, lábbelikről és konyhai edényekről szóló beszámolóik minden században egyeztek a történelmi tényekkel.


Andrea: Olvastam én is néhány hasonló beszámolót, és engem is elgondolkoztatott. Azt hiszem azonban, hogy mindez ugyan vizsgálható tudományos eszközökkel, de sokkal inkább a hit világába tartozik. Tőlem egyébként nem áll távol az újjászületésekbe vetett hit.


Tulajdonképpen minden körülöttünk zajló dolog, a négy évszak, az öröklődés ténye, a korszakok ismétlődő váltakozása valahol azt bizonyítják, hogy nem egyetlen életet kaptunk csupán. Könnyebben el tudom fogadni a reinkarnációt, mint azt, hogy a világból halálunkkal eltűnünk örökre.


Katalin: Van esetleg saját élményük az előző életeikről?






 




László: Én sokáig nem hittem az újjászületésben. 1990-ben részt vettem egy mentális módszer bemutatásán, ahol párokban dolgoztunk. Az volt a feladat, hogy emlékezzünk vissza egy kellemetlen élményünkre. Ez egy úgynevezett hipnózis indikációs módszer, amelynek során módosult tudatállapotban fel kellett idézni életünk egy kellemetlen eseményét, lehetőleg valamennyi érzékszervünk, látásunk, hallásunk, szaglásunk, tapintásunk akkori emlékeinek átélésével. Amikor én kerültem sorra, egy idő után azt éreztem, hogy megfájdul a bal lábam. Partnerem, egy rendkívül okos filozófus, azt kérte, menj vissza oda, ahol utoljára hasonló fájdalmat éreztél. Én akkor, mintha egy filmet vagy álmot látnék, láttam egy férfit két porkoláb között, a nyirkos, hideg és sötét odúban, összezúzott lábbal egy börtöncella padlóján feküdni. És tudtam, hogy a férfi én vagyok.


Aztán egyre magasabbról láttam magam, láttam a férfit meghalni. És tudtam, hogy meghalok, de ebben nem volt semmi rossz. Akkor azt az utasítást kaptam a páromtól, hogy menjek vissza, távolabb az időben. S én láttam magamat szerzetesként Franciaországban. Aztán öt évvel később, az egyik agykontrolltanfolyamon, mely ezzel a témával ugyan nem foglalkozik, csupán az ellazulásra, életünk problémáinak hatékonyabb megoldására tanít, odajött hozzám egy hölgy. Azt mondta, ne haragudjak, de valami furcsát fog mondani. Elmesélte, hogy hipnózisban a régmúltban, francia apácaként látta magát, aki mindig ugyanahhoz a szerzeteshez járt gyónni. Ekkor belenyilallt a felismerés: Te jó ég! Hisz ez a szerzetes most a Domján Laci! Belátom, hogy ez olyanok számára, akik nem tapasztaltak hasonlót, hihetetlen.


Andrea: Soha nem mertem időutazáson részt venni, hiába ajánlották, hogy talán segíthetne megérteni vagy elfogadni néhány jelenlegi gondomat. Nem mertem vállalkozni rá, mert láttam néhány embert ilyen utazások után furcsán gondolkodni. Bár lehet, hogy ők korábban is különös gondolatok rabjai voltak, és ehhez kaptak még ötleteket a reinkarnációs utazásokon. Elképzelhető, hogy egy ilyen tapasztalat bizonyos élethelyzetekben segít a gondok megoldásában, de nem vagyok biztos benne, hogy mindenkinek jó, ha olyan kapuk nyílnak meg előttük, amelyek talán nem is véletlenül vannak a tudatuk előtt bezárva.


12
Ajánlott cikkek
Hozzászólások
Szólj hozzá Te is!
Eddig 18 darab hozzászólás érkezett!

Hozzászóláshoz lépj be vagy regisztrálj itt!
Hozzászólhatsz a Facebook azonosítóddal is. Klikkelj a "Facebook bejelentkezés" gombra!

A -gal jelölt mezők kitöltése kötelező!



Nagyné Emi
2015. április 29. 16:26

Sziasztok . Horváth Zoli táborában vettem , részt a kis unokámmal .Ott megismerkedtem Jéri Gabriellával , regressziós technika segítségével vissza vitt öt előző életembe .Az egyik élményem az út mellet egy kis erdős részen bujkáltunk JÉZUS társaságában .Aztán ránk találtak a Római katonák , Jézust elhurcolták , s keresztre feszítették a katonák korbáccsal ütlegelték . Mi a társaság többi tagja ,az út szélén haladtunk . Két női társaságában , az egyik én voltam azt nem tudom hogy ki voltam . Nem mertem magam beazonosítani mert ,kevesebbnek éreztem magam az édesanyától , vagy Mária Magdolnától .Haladtunk az út szélén , s JÉZUS elesett a nagy kereszt cipelésétől .Ekkor én átfutottam az úton , segítettem Jézusnak fel állni s én is cipeltem vele együtt a keresztet . A vállamat mozgattam a Gabi megkérdezte mi a baj , én azt feleltem fáj a jobb vállam a Gabi rám szolt , nem hozzuk át a fájdalmat .Ehhez még az is hozzá tartozik hogy ebbe az életembe a jobb vállamba izom szakadás végett meg kellet operálni .A templomokban a festmények sem úgy vannak ábrázolva ahogy azt én láttam .1998 -szeptemberébe voltam a Levikével ANGYAL táborba TAMÁS volt a vezetőnk felejthetetlen élménybe volt részünk .

Varadi Gabi
2012. november 11. 19:30

én kicsi gyerek korom óta vágyódtam londonba ami a mai napig nem szünt meg.egyszer hallottam valahol london nevét.egéssz kicsi gyerek voltam .és olyan erős hnvágyat éreztem ,hogy szinte éreztem fáj a lelkem .akkor elhatároztam elfogok jutni legalább 1 szer londonba.ez megis történt,most hosszú ,lenne elmondani hogyan.és egy város nézésen megláttam valamit .ami előtt kővé váltan álltam .ezt én már láttam ezer százalékban biztos vagyok benne.de nemtudom a mai napig megmondani mikor és hogyan.erre tisztán emlékszem .és mindig azt állmodom királynő vagyok valahol.de nemtudom hol.sajnos nemtudom megfejteni miért állmodok ilyen dolgokat.de amit láttam az valós nem állmodtam.

Kiss Emilia
2009. szeptember 8. 16:38

Sziasztok nagyon érdekes cikkek,amiket olvastam. Én Zalaegerszegi vagyok és megköszönném ha tudnátok ajjálani valakit aki engem is vissza vinne előző életembe.Eddig nemsikerült olyat találnom.Van egy ember akihez nagyon ragaszkodom és nemtudom elengedni,kíváncsi vagyok előző életemben volt-e hozzá közöm. Köszönöm Dezsávű érzésem már nagyon sokszor volt meg olyan,hogy megtudttam mondani most mi fog történni. A rossz dolgokat megérzem meg ilyenek,szellemekkel is volt már kapcsolatom de az borzalmas volt.Fekszem és egyszer csak azt veszem észre érzem,hogy valaki ott áll melettem de nemtudok mozdulni se beszélni, se a szemem kinyitni.Nagyon szoktam félni nemtudom milyen szellem de érzem jót nemakar.Ez a másik dolog amiami miatt szeretnék találkozni valaki olyannal aki vissza visz előző életembe.

szani
2008. november 1. 21:53

Én azért félek a haláltól, mert szeretem az életet...nem tudom, hogy elhiszem e a halál utáni életet, hogy aztán újra visszajövünk, megtervezve előtte a következő életünket, mert ugye ki akarna magának nehéz életet tervezni...:) Sok bizonyíték van a reinkarnációra, de nem értem, hogy miért nem szabad tudnunk előző életeinről, tehát miért nem úgy születünk le, hogy emlékezzünk rájuk, hiszen így nem kellene félni a haláltól, ráadásul az egy életen át felgyülemlett tudást nem kellene újból elveszíteni...

moa
2008. szeptember 7. 21:22

Valahogy mindig is rossz viszonyban voltam Franciaországgal... nem szerettem. Nem tudom, miért. Viszont 2 évvel ezelőtt megismerkedtem egy francia úriemberrel, szerelembe estem és egészen idáig együtt is voltunk... de most darabokra törte a szívem. Talán mondhatom megint? Létezik-e az hogy ugyanazokkal a lelkekkel minden újrakezdett életünkben találkozunk.

Astronet Piactér