Napkultusz az ókortól napjainkig

2011. március 10. 11:30
Réges-régen így elmélkedett egy harcos, ki a bölcsesség útját járta: Mi az ember? Miért nem hatalmasabb a Napnál? S ha az ember olyan jelentékeny lény, akkor miért nem áll meg a Nap égi útján, hogy meggyászoljon egy halálesetet?
A Nap, ez az állandóságot szimbolizáló égitest ha elsötétedik, az a régi hiedelmek szerint baljóslatot, nagy csapást vagy egyéb rossz bekövetkeztését jelentette. Nyilvánvaló volt, hogy a napfogyatkozások félelmet keltettek, és ezt is összekapcsolták isteni beavatkozásokkal. A régi kínai hiedelmek szerint a napfogyatkozást a napevő sárkány okozza, ezért a sárkányt cintányérok és fedők összeütögetésével riasztották el. A vikingek szerint a napfogyatkozásért két farkas okolható, Skoll és Hati. A hindu mitológiában pedig egy gonosz démon, Rahu harap ki időnként egy darabot a napból. A régi feljegyzések szerint csaták sorsa dőlt el ilyenkor, mert a gyávább ellenfél a sötétség hatására megfutamodott. A korábbi naptiszteletre Európa egyik népcsoportjának, a germánoknak a körében is számos tény mutat. Nemcsak a feltárt napszekerek, mint amilyen például a trundholmi napkocsi, hanem a hét napjainak a máig használatos pogány, germán és részben római istenekkel történő megnevezése. Így például a vasárnap a napisten nevét őrzi az angol "sunday"-hangalakban, vagy a német "Sonntag" szóban.

A napkultusz "államosítása"...

a római császárokkal kezdődött a Római Birodalomban. Az áttörés Aurelianus császár (270-275) alatt következett be, aki a Sol Invictus, azaz a Legyőzhetetlen Nap hivatalos kultuszát vezette be, ünnepét a téli napfordulóra, december 25-re helyezte. Nagy Konstantin idejében (306-337) azonban Rómát egyre erősödő vallási felfordulás rázta meg, megsokszorozódtak a kereszténység hívei. A keresztények és a pogányok háborút vívtak egymással, és Constantinus úgy döntött, hogy egyetlen vallás, a kereszténység alatt egyesíti Rómát, bár az általa veretett pénzen képmása mellett továbbra is megmaradt a napisten szimbóluma. A történészek máig csodálják azt a ragyogó húzást, amellyel a császár áttérítette a napimádó pogányokat a kereszténységre, beolvasztva a pogány szimbólumokat, jeles napokat és szertartásokat a keresztény hagyományba. Karácsony ünnepe ugyanis csak 354-ben került át december 25-re, amikor pápai rendeletben a téli napfordulót az egyházi ünnepek közé iktatta. Jézus születésnapjának meghatározása sem volt kis feladat ebben a korban, ugyanis többféle dátum létezett. A választás valószínűleg azért esett végül december 25-re, mert ezzel akarta a keresztény egyház ellensúlyozni a Napisten kultuszát. A naptisztelet vonatkozásában az uralkodók közül érdemes megemlékezni a francia XIV. Lajosról (1643-1715), a Napkirályról, aki a legnagyobb nyilvánosság előtt propagálta, hogy ő nem más, mint a testet öltött napisten. Az udvari ceremóniák és a különböző műalkotások mind azt hirdették, hogy az uralkodó napként ragyog mindenek felett. A király felkelése és lefekvése is külön szertartás keretében, a felkelő és lenyugvó napra utalt. A Napisten szimbolikusan ma is jelen, hiszen a napév sarkalatos pontjaihoz ma is valamilyen ünnep, emléknap csatlakozik. A napfordulók egykori napjaihoz a karácsony, vagy a június 24-i Iván-napi tűzgyújtás népszokása, a napéjegyenlőségekhez tavasszal a Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepe, az őszihez a zsidó naptár évenként kissé változó dátumú újéve említhető példának. Amíg az ember szoros kapcsolatban élt a természettel, mindig is érezte parányi mivoltát, amikor felnézett a Napra, és elgondolkodott a saját és az őt körülvevő élővilág jelentőségén. Épp ezért tisztelte, csodálta a Napot, de ugyanakkor azt is felismerte, hogy ő maga nem hatalmasabb a Napnál. Így történhetett, hogy a történelem hajnalán az ember elkezdte származtatni önmagát a Naptól, hogy hatalmasnak és bölcsnek kiálthassa ki magát. A Nap viszont végtelen idők óta járja égi útját, a szent tudás, és a természet titkának birtokában, mit sem törődve az emberi gondolatokkal.

123
Hozzászólások
Szólj hozzá Te is!
Eddig 0 darab hozzászólás érkezett!

Hozzászóláshoz lépj be vagy regisztrálj itt!
Hozzászólhatsz a Facebook azonosítóddal is. Klikkelj a "Facebook bejelentkezés" gombra!

A -gal jelölt mezők kitöltése kötelező!