Rettegünk, ha túlságosan magasra szökik vérünk koleszterinszintje. Emiatt különféle gyógyszereket kell szednünk, és szigorú diétába kezdünk. Pedig ez a lassan mumussá váló anyag nagyon fontos alkotóeleme az anyagcserénknek.
A szakértők szerint napi betevőnkben elhanyagolható a kész koleszterin mennyisége. A többit a májunk termeli. Sokkal inkább a túlzott kalória-, illetve zsiradékbevitel okoz tehát gondot, nem a bejuttatott koleszterin. Az anyag mára az első számú bűnösök közé került a szív- és érrendszeri megbetegedések okozójaként. A legnagyobb probléma az életmódváltozásban kereshető.
Őseink hírét sem hallották
Az ősember a természetben addig ment a tápláléka után, amíg hajtotta az éhség. Mivel étvágyának kielégítése komoly erőfeszítésbe került, eszébe sem jutott az inger elmúlta után is étel után kajtatni. A fő energiaforrásul szolgáló zöldségekből, gyümölcsökből egyébként sem tudott annyit enni, hogy az kárára váljon. Az állandó mozgás, az enyhe éhezés is segítette, hogy normális maradjon a koleszterintermelése. Azért sem kellett izgulnia, hogy keveset állít elő a szervezete – koleszterinhiány nem létezik egészséges embernél. Ezzel szemben a modern kor embere, ha megéhezik, egyszerűen kinyitja a hűtőt, és kolbászt, rántott húst, majonézt, tojást vesz elő. A táplálék megszerzésébe fektetett energia a százada annak, mint amit az évezredek során megszokott. Az elfogyasztott kalória és zsír viszont jóval több a szükségesnél. Még az 1960-as években is egészségesebben éltek az emberek, mint ma. Kevesebb volt a környezetszennyezés, a stressz és a kóros elhízás. De a gasztronómiai örömök, a megváltozott életvitel, a fogyasztói társadalom sugallta elvárások folyamatos túltáplálkozáshoz vezetnek.
Ok és okozat
A fölös zsírból a szükségesnél több LDL (“rossz” koleszterin) termelődik, ami lerakódik az érfalakon. Mert alig akad HDL (“jó” koleszterin), ami elvinné a fölösleget. A mozgásszegény életmód és a rosszul összeválogatott étrend ugyanis nem kedvez a jó koleszterin termelődésének. A koleszterinszint fontos mutatója a szervezet állapotának. A kívánatos: 3,8-4 millimol per liter. 5,2 felett már kóros, vagy legalábbis diétával kezelendő. Igaz, kimutattak már 12 feletti értéket is, amit persze az örökletes tényezők szintén elősegíthettek. Az afro-amerikaiak például raktározó típusúak, hajlamosabbak az elhízásra. Ha úgynevezett jólétbe kerülnek, hamarabb érhetnek el kiugróan magas koleszterinszintet. Az életkor előrehaladtával egyre kevesebb kalória kell a szervezetnek. Sokan mégis ragaszkodnak a három tükörtojásos reggelihez, a gulyásleveses, pörköltes ebédhez és a szalonnás, kolbászos vacsorához. És nem addig esznek, amíg éhesek, hanem amíg ki nem ürül a tányér. Nem csoda, ha észrevétlenül kialakul 10-20 kilónyi súlyfelesleg, amit heti kétszer húsz percig megmozgatni nem könnyű feladat. Pedig kimutatták, hogy már ennyi sport is napokra jó mederbe tereli az anyagcserét, így a koleszterint is. Egy ideig büntetlenül bűnözhetünk, a HDL-LDL-termelődés egyensúlya normalizálható. Ám eljön az idő, amikor már késő bánkódni. A rossz koleszterin teret nyer, és rombolni kezd. A negyven évnél idősebb magyarok fele tekinthető elhízottnak, nekik általában a koleszterinszintjük is magas. Sokan ellenzik a pirulákat, a helyes életmód mellett kardoskodnak. Az emberek 90 százaléka sajnos mégsem hajlandó változtatni helytelen étkezési, életvezetési szokásain.
Csak a magas koleszterinszint ártalmas
A koleszterinre nagy szükség van, hiszen a sejthártyák, illetve a létfontosságú szervek, például a mellékvese és az idegrendszer fontos alkotórésze. Két fajtája közül az LDL szállítja a sejtekhez a tápanyagot. Ez hajlamos a lerakódásra, amivel érelmeszesedést, szívproblémákat okozhat, így ártó koleszterinként emlegetik. A HDL, azaz a “jó koleszterin” felelős a sejtek működése során feleslegessé váló koleszterin elfuvarozásáért. A hetvenes évekig a 7,8 millimol/liter feletti koleszterinérték számított kórosnak. Aztán az újabb kutatások, a szívbetegek halálozási adatainak vizsgálata után már 6,5 millimol per literben határozták meg a felső határértéket. Később kiderült, hogy ennél kétszer annyi szívinfarktus fordul elő, mint 5,2 millimol per liternél. Ezért a harminc évnél idősebbeknél 5,2-nél jelölték meg a határt. Az utóbbi időben már azt javasolják az orvosok, hogy 4,5 millimol per literre célszerű törekedni. Diétával tíz-húsz százalékkal, gyógyszerekkel olykor harminc százalékkal csökkenthető a kórosnak ítélt érték.
