Hányszor derült már ki, hogy a tudás, a tehetség önmagában kevés. Szerencse is kell a boldoguláshoz. De hogy a szerencse ránk találjon, kell hozzá egy mágnes: ez a talizmán.
Az indiánok egyszerű kavicsokból, ágacskákból, csontokból készült amulettel is magukhoz tudják vonzani a jót. Ők hisznek a természet erejében, és abban, hogy a jó szellem mindenben ott rejtőzik. Aki tehát a neki megfelelő kavicsra rátalál, magához vonzza a szerencsét is.
Az egyiptomiak úgy vélték, a bolygók ereje a drágakövekben rejtőzik. Ez a hit évezredek óta tartja magát. “A növények között vannak hasznosak és károsak, de a kövek között egyetlen sincs, mely ártalmas lehetne – írta Orpheusz kr. előtti 7-6. században A kövekről című 774 hexameterből álló versében, amelyben a drágakövekből áradó varázserőt énekli meg. Ez persze csak részben igaz, ha a kő tiszta, ha nem gyűjtött magába negatív energiákat, ha nem bűnös úton jutott tulajdonosához. Nincs varázsereje a hamisítványoknak, a lopott drágakő pedig kifejezetten szerencsétlenséget hoz. A perzsák szerint a fémek is vonzzák a jót és taszítják a rosszat, ezért Haftdjus-láncot viseltek talizmánként a nyakukban, ezt hétféle fémből ötvözték, aranyból, ezüstből, rézből, vasból, cinkből, ólomból és ónból. Mert biztosak akartak lenni a dolgukban. A fém talizmánnál is fontos, hogy amikor készítik, a hozzáillő bolygó a megfelelő asztrológiai konstellációban, a megfelelő állatövben álljon, távol az ártó sugárzásoktól.
Salamon pecsétje
