Aki átkozódik, magát bántja

A középkorban nők százait égették meg azzal a váddal, hogy rontást küldtek haragosukra. A rontás, vagy más néven átok az egyik legfélelmetesebb fegyver volt a nincstelenek, elnyomottak kezében. Ezzel fegyelmezték a renitenseket, ezzel magyarázták az érthetetlen katasztrófákat, betegségeket, baleseteket, furcsa történéseket. A kimondott szó hatalmában -hozzon jót vagy rosszat – ősidők óta hisznek az emberek szerte a világon.

Afrika sötét rejtelmei

Az afrikai Kamerunban egy férfi megátkozta házasságtörő feleségét. A faluban mindenki tudott az átokról, csak az asszony nem, mert éppen elhagyta a férjét, és a szeretőjével a szomszéd városba költözött. Az átokmondó fekete tyúkot fogott a kezében, arra mondta ki a rituális szöveget, miközben erősen a feleségére koncentrált, és annak nevét is kimondta háromszor. A tyúk már másnap elpusztult. A forróvérű feleség a negyedik napon ismeretlen betegségbe esett, az orvosok sem tudtak rajta segíteni, s hamarosan szörnyű kínok között meghalt. Az átok beteljesedett.

Nem egyszerűen rossz kívánság, sokkal több annál. Fegyver, amely akár ölni is tud. A kimondott szónak mindig is súlya volt. Az adott szó sokszor többet ért, mind a pecsétes írás. A jóért áldás, a rosszért átok járt. A kiszolgáltatott ember csupán a szavak erejében bízhatott. “Aki rosszat tesz, ártó szándékkal közeledik, az halálnak halálával haljon a gonoszsága miatt.” A gazdagok átka azokra vonatkozott, akik meg akarták fosztani őket a kincseiktől. Évszázados legendák keringenek elátkozott gyémántról, gyöngysorokról, pénzről, de még ruhákról is. Ezek a tárgyak bajt hoztak mindenkire, aki illetéktelenül jutott hozzájuk. Ilyen volt a fáraók sírkamrájára festett átok is: “Pusztuljon szörnyű halállal, aki megzavarja a fáraó örök nyugalmát és elrabolja kincseit!” S hogy évezredek múltán is hasson az átok, arról tettek az ősök: méreggel, mérges kígyóval, gázzal, sőt, sugárzó érccel, uránnal védték a kincseket. Az átok tehát nemcsak bosszúállásra szolgált, hanem arra is, hogy félelmet ébresszen, s visszatartsa az embereket a rossz cselekedetektől – s ráébresszen mindenkit arra, hogy ha  mégis megtenné, ő hívta ki maga ellen a sorsot, és utoléri az átokmondó által kitalált-kívánt büntetés. A hosszú távú átok azt sugallja, hogy a bűnre bűnhődés következik akkor is, ha az esetleg csak évszázadok múlva érkezik el. Ilyenkor egymást követő nemzedékek szinte minden tagját átok alá vonják az átokmondók. Az amerikaiak szerint a Kennedy családon is átok ül. Alighanem hatalomvágya és gátlástalansága miatt mondhatták ki egyik ősükre, s attól kezdve annyi baj érte az utódokat, hogy azt már aligha lehet a véletlennel magyarázni. Különösképpen főként azokon teljesedett be az átok, akik valami módon kapcsolódtak a hatalomhoz.

A fekete kövek hatalma

Egy amerikai turista a Hawaii-szigeteken járva az egyik vulkán környékéről fekete lávakődarabokat vitt haza emlékbe a családjának. Pedig nemcsak a bennszülöttek mondogatták, de még az útikönyvben is az állt, hogy e kövek bajt hozhatnak a turistákra, jobb, ha otthagyják őket. A férfi nem hallgatott a tanácsokra. Hazatérve minden családtagnak adott egy-egy darabot. Egy hónap leforgása alatt elvesztette a munkahelyét, a felesége súlyosan megbetegedett. Egyik fia elesett kerékpárral, a másikat autó ütötte el. A nagyobbik lánya konfliktusba keveredett az iskolában, kis híján kicsapták. A kisebbik lány leesett a lépcsőről, és eltört az egyik lába meg két bordája. A férfinak ekkor eszébe jutott a hawaii átok, összeszedte a köveket és visszaküldte eredeti helyükre (Mondják, nap mint nap érkeznek ilyen küldemények, időnként egy postás visszaviszi a vulkánhoz, és ott elszórja őket.) Már a következő héten kapott munkát, a felesége meggyógyult, a gyerekek bajai is megoldódtak.

Az átok elmondható halkan, sőt néha elég elsuttogni. De még a néma átoknak is lehet hatása, ha elég erős akarat áll mögötte. Persze elharsogható nyilvánosan is – a történelemben számos példa volt már erre: megátkoztak már gyilkost és királyt, bírót és tolvajt, házasságtörőt és remetét, de pápát és szentet is. Bizonyos népek, etnikumok, primitív közösségek ma is alkalmazzák a kollektív kiátkozást. Az “áldozattal” közlik a kiátkozás tényét, s ez azonnal hatni kezd a tudatára, a tudatalattijára, és ettől kezdve bármit tesz, valahogy összegabalyodnak a dolgai. Minden rosszra fordul, és ő egyre inkább kétségbe esik, nem érti mi történt vele, pedig az ok a saját lelkében keresendő. Kis idő múltán mindenkiben ellenséget sejt, idegei felmondják a szolgálatot, a szervezete legyengül, megbetegszik, és máris kész a baj.

Miért és hogyan működik?

Ha valakire kimondják az átkot, azt a reménytől fosztják meg, és akitől elveszik a reményt, az meghal. A rákbetegek között is az hal meg előbb, vagy egyáltalán csak azt gyűri le a betegség, aki nem veszi fel a küzdelmet a gyilkos kórral, aki nem táplál reményt, nem bízik önmagában. Aki küzd, meggyógyul – sok esetben még akkor is, amikor az orvosok már rég lemondtak róla. Az átok tehát mágikus cselekvés, és a rossz szándékon, rossz akaraton alapul. Aki átkot mond, az rosszat kíván a másiknak. S ha az átok hat, az annak a jele, hogy rengeteg aktivizálható negatív energiával rendelkezik. A negatív energia viszont a rosszat, kellemetlent vonzza nem csak az elátkozottra, hanem az átok mondójára is: “Kard által vész, ki kardot ragad?”

Peru isteneinek haragja, avagy az átvállalt átok

Egy francia turista Peruban járva az egyik ősi inka város romjai között talált egy kis nyakba akasztható amulettet. Legalábbis ő annak hitte. Nem tudta, hogy ezt a “nyakéket” ötszáz évvel korábban a bűnözők nyakába akasztották, mielőtt kivégezték őket. A turista örömmel viselni kezdte, ám már aznap este súlyosan megbetegedett. A szálloda orvost hívott hozzá, de a szakember tehetetlen volt, mivel a férfin olyan tüneteket tapasztalt, amelyekkel nem tudott mit kezdeni. A beteget mentőhelikopterrel Limába, a város legjobb kórházába szállították, ám állapota ott sem javult. Fuldoklott, agonizált, s két nappal később már a halálán volt. Az intenzív osztályon ápolták, ahol egy indián származású ápolónő meglátta a férfi amulettjét, és közölte az orvosokkal: azon a tárgyon sok száz évvel korábban kimondott közösségi átok van. Az inka város lakói ezzel jelölték meg azokat a bűnösöket, akiket halálra szántak. Levették az amulettet a férfiról, az ápolónő pedig visszavitte a romvárosba és a kövek közé hajította. Mire visszaért Limába, a francia férfi majdnem teljesen meggyógyult.

Az átok nem mindig konkrét személyhez vagy tettekhez kapcsolódik. Előfordul, hogy senki sem tudja, ki, miért, mikor és kinek mondta évekkel korábban, mégis működik…Ilyenek az elátkozott épületek, helyszínek vagy tárgyak. Ilyenkor az lesz az áldozat, aki ártatlanul, mit sem sejtve kapcsolatba kerül az elátkozott tárggyal, vagy olyan helyre megy, amelyen átok ül. Meglehet, a tárgy eredeti tulajdonosa nem akarattal ruházta fel ártó energiával kedves tárgyát, csupán annyi szenvedése, kínja tapadt hozzá, hogy az töltötte fel negatív energiával. A két eset sajátos ötvözése jön  létre, ha valaki elátkozott ingatlant vásárol és beköltözik. Rengeteg történet kering elátkozott autókról (például Ferenc Ferdinánd trónörökös szarajevói merénylet napján használt hintójáról, illetve a tragikusan elhunyt színész, James Dean kocsijáról, amellyel a halálba rohant), szólnak történetek hajókról, drágakövekről, ékszerekről és fegyverekről.

Védjük magunkat!

Manapság mindenki szórja az átkokat, anélkül, hogy belegondolna, mit kíván haragjában: “Dögölj meg!” “Fordulj föl!” – vágja haragosa fejéhez már a kisgyerek is. És aligha van tisztában azzal, hogy átozódásával az emberiség egyik legősibb rituáléját eleveníti fel. Bár többnyire senki nem gondolja komolyan, ezek a szófordulatnak számító “átokcsökevények” mégis rendkívül kártékonyak, hiszen általuk negatív energiát teremtünk, melyek előbb-utóbb visszaszállnak ránk. Az átok elsősorban azon fog, akinek gyenge, könnyen sebezhető az aurája, illetve akiben túl sok a negatív energia. A gyenge aura nehezen véd meg a külső negatív hatásoktól, aki pedig eleve fel van töltődve negatív energiával (haraggal, becsvággyal, irigységgel, bosszúvággyal), az könnyen magához vonzza az újabb negatív energiákat. Ezek összeadódnak, és az illető ellen hatnak. Az erős energiamező, az ép aura, illetve a szeretet, és a pozitív gondolkodás olyan, akár egy védőpajzs: lepattan róla a rossz. S ha nap mint nap tudatosan is felépítjük önmagunk (családunk, otthonunk) köré ezt a védőburkot, nem tud áthatolni rajta a negatív energia, és nem fog rajta az átok sem.