A legősibb sorsvetési mód a kavicsjóslás. Azok lesznek a “beszélő kavicsok”, amelyek vonzzák a tekintetünket, szinte felhívják magukra a figyelmet, mintha azt mondanák: Vegyél fel, vigyél haza!
Az amerikai indiánok körében máig bevett szokás, hogy a különleges formájú és színű köveknek nevet adnak, és kis bőrzacskóban mindig magukkal hordják mágikus, védő erejük miatt, és hogy bizonytalan helyzetben “megkérdezhessék” őket. Az afrikai gyógyítók, varázslók általában fehér köveket használnak, a vulkanikus görög szigeteken pedig a jósok szürke kavicsokra festették fehér festékkel a különböző jeleket. A távol-keleti szigetek sámánjai a színes féldrágaköveket tartják sorsvetésre.
Az asztrológusok egy-egy jellegzetes követ egy-egy csillagjegy uralma alá soroltak. Az évezredek során a beszélő kavicsokból alakultak ki a faháncsra, csontra vésett rúnák, majd a papírra festett jóskártyák, és napjainkban egyre inkább visszalopakodott a kőjóslás is a hétköznapokba.
A saját jósköveid
A legegyszerűbb jóslási módszerhez összesen kilenc – nagyjából egyforma méretű – kavicsra van szükség. Ezek lehetnek különböző színűek (akkor a színükben rejlik a kérdésünkre adott válaszuk), de lehetnek egyformán fehérek, szürkék vagy feketék – akkor viszont mindegyikre annak a bolygónak a szimbólumát kell karcolnod vagy festened, amelyiket a kő képviselni fogja. Ha megtaláltad mind a kilencet, mosd át valamennyit tiszta folyó vízzel, de ne törölgesd meg őket, hanem tedd a napra, hogy ott feltöltődhessenek energiával. Hagyd kint őket éjszaka is, hogy a hold fénye is rájuk vetődhessen. Utána elkezdhetsz velük beszélgetni. Így jósolhatsz! >>>
