Sámánok – varázslók, gyógyítók vagy??

A sámán-módszerek és sámáni szemlélet egyik figyelemre méltó mozzanata, hogy a Föld egymástól elszigetelt, távoli vidékein teljesen azonosak, vagy legalább is nagyon hasonlatosak. Az ausztráliai bennszülöttek, az észak-amerikai őslakosok, a szibériai, közép-ázsiai, kelet- és észak-európai, illetve dél-afrikai sámánok tudása azonos volt, míg az inkvizíció ki nem irtotta, vissza nem szorította. Maga a sámán szó valószínűleg a szibériai tunguz népcsoporttól származik, és az antropológusok révén terjedt el szerte a világban. A szó eredeti jelentése: „az, aki tud”, vagy „a bölcs”. Érdekes a másik elmélet is, ami szerint a szó eredete kínai: a „sha men” buddhista szerzetest jelent. A magyaroknál a táltos, az indiánoknál és afrikai népeknél a gyógyító ember töltötte be ezt a szerepet.

Közvetít a látó és láthatatlan világ között

A világ jó részén megtalálható sámánmódszerekben és hitrendszerekben megmutatkozó széles körű hasonlóságot Mircea Eliade gyűjtötte össze és dokumentálta Samanizmus című klasszikus munkájában. „Ahol a sámánizmus nyomai még ma is fellelhetők, a sámán alapvetően ugyanolyan módszerekkel, ugyanazt a feladatot látja el: őrzi a csoport és tagjai lelki és környezeti egyensúlyát, közvetít a látható és láthatatlan világ között, uralja a szellemeket, természetfölötti módszerekkel gyógyít?” A sámán képes „túllépni az emberi korlátokon és szabadon közlekedik oda-vissza a különböző tér-idő síkok közt?” Eliade megfigyelése szerint a sámán abban különbözik más varázslóktól és orvosságos emberektől, hogy otthonos a mindennapi és a nem-mindennapi valóságban, ezek határait szándékosan át tudja lépni, és megváltozott tudatállapotban, transzban igyekszik mindezt az embereknek megtanítani. Az illető néha csak úgy spontán, néha tudatmódosító szerek, gyógynövények segítségével, vagy dobolós-éneklős táncolós transz hatására képes kommunikálni az ősök szellemével, a természetfeletti erőkkel. Azt vallják, hogy a látható világon túl létezik egy hatalmas erővel rendelkező láthatatlan világ, ami hatással van minden élőre. Ők ezt a láthatatlan világot úgy kezelik, mint mások a kézzel fogható valóságot.

Kiből lehet sámán?

A sámán rendkívül érzékeny mások hangulatára. Személyiségéről és pszichológiájáról sok előítélet született. Ha figyelembe vesszük, hogy a szellemek hívása milyen fáradságos feladat, akkor igaz az, hogy különleges személyiséggel kell rendelkeznie. Bizonyos kultúrákban akár „normális ember is sámánná válhat, de ehhez rengeteget kell tanulnia. Az amerikai őslakosok körében például a sámánerő széles körben elterjedt. Az avatási szertartás gyakran jelentős állomás a felnőtt férfivé válás folyamatában, és aki ezt jól viseli, az lehet majd sámán. A szibériai kultúrákban nagy érzelmi és fizikai erő, egészség szükséges ahhoz, hogy valaki a szellemekkel kommunikáljon, „utazzon” a világukba, tehát szigorú testi előírások vannak, hogy ki láthatja el ezt a feladatot, és bizony előfordulhat, hogy aki elveszti a fogát, az már nem lehet többé sámán. A legtöbb helyen azért mégis csak a születéskor eldől már, hogy valakiből lehet-e sámán vagy sem. Különös erejét örökli, és ennek jelei vannak: legalább eggyel több csonttal, ami lehet plusz egy fog, hat ujj, bizonyos kultúrákban pedig a burokban születést is ide sorolják, akárcsak a táltosoknál. Amikor az ifjú sámán serdülni kezd, egyszer csak kiválasztják: megjelenik neki valamilyen természetfeletti lény. Ez legtöbbször egy tébolyult – úgynevezett pszicho-spirituális – állapot közepette történik, és mivel vannak olyan sámánok, akik kezdetben nem szívesen vállalják fel a szerepüket, a téboly addig tart, amíg az illető be nem adja a derekát..

A sámán munkában

Bár nem minden területen azonos a gyakorlat, mégis sok a hasonlóság. A legfontosabb, hogy a sámáni állapot eléréséhez különböző gyakorlatok segítségével eksztatikus transzba kell kerülnie. A technika lehet dobolás, csörgő, kántálás, tánc, szexuális absztinencia, a tűz bámulása, fantáziaképekre való koncentrálás, teljes sötétségbe vonulás, vagy pszichedelikus drogok használata. Ebben az eksztatikus állapotban képes kapcsolatba lépni a nem-mindennapi valósággal, ahol hozzáférése van a világ három síkjához: a földhöz, az éghez és az alvilághoz. A megváltozott tudatállapotban is irányítja az eseményeket, és amikor visszatér, felidézi mindazt, ami a transz alatt történt. Ebben az állapotban képes olyan információkhoz hozzájutni, amelyek a mindennapi valóságban elérhetetlenek. A sámán ilyenkor olyan erőket birtokol, amiket normális tudatállapotában nem. Képes látni a szellemeket és lelkeket és kommunikálni tud velük, varázslatos utazásokat tenni a mennybe, ahol közvetítőként szolgál az Istenek és a népe között, és az alvilágba is le tud ereszkedni, hogy a halottakkal lépjen kapcsolatba. A sámán arra is képes, hogy ebbe az állapotba hozzon hétköznapi embereket, ami különösen a gyógyítási rituálék esetében szükséges. A szavak ereje nemcsak jelentésükben, hanem zenei hatásukban is rejlik. A parancs, az ima, az átok – mágikus szótagok és szavak kiejtése előidézi a dolgok megtörténtét. A beszélő szándékának kinyilatkoztatásával valóra is váltja azt. „Az énekszó erejével átkelünk ezen a sivatagon” -énekli az altaji sámán, amikor látogatást tesz az alvilágba. A sámánok szertartásaik során irodalmi formában leírhatatlan nyelvet használnak, amelynek segítségével a másképpen kifejezhetetlen pszichikai állapotot jelzik. Az éneklést csakúgy, mint magát a samanizmust, az emberi lehetőség megnövekedése csúcspontjának tekintik: A sámánok alaphangszere a dob. De Dél-Amerikában elterjedt a csörgő is. A dob hajóként szolgálhat, ami átviszi a szellemvilágba a sámánt, de lehet a szellemek gyűjtőedénye is. A dallam is fontos: minden dallam ugyanarra a pentaton skálára épül, de minden szellemcsoportnak megvan a maga jellemző zenei motívuma, amelyet a sámán akkor énekel, amikor éppen azt a szellemet szeretné megidézni. Amikor a sámán révületbe esik, a szellemek az „ő száján keresztül kezdenek beszélni”. Felhasznált irodalom: Michael Harner: A sámán útja Piers Vitebsky: A sámán