November első két napja szorosan kapcsolódik egymáshoz.
Már az ókori népeknél is a halottak látogatásának ideje volt. Mindenszentek a sok névtelen szent ünnepe, akiket – a katolikus vallás szerint – csak Isten ismer név szerint. November 2-án, – a IX. század óta – emlékezünk hallottainkra, rendbe hozzuk a sírokat, gyertyát gyújtunk tiszteletükre.
Úgy tartották régen, hogy a halottak lelkei hazalátogatnak ilyenkor, majd megnyugodva visszatérnek az égbe, és nem kísértenek tovább. A néphit tiltja a mosást ezeken a napokon. Úgy tartják, ha mosunk, a halottak lába vízben ázik majd. Sokan megterítenek az elhunytaknak otthon. Kenyérrel, sóval, vízzel várják őket, hogy míg a család a temetőben gyertyát gyújt, addig ők jól lakjanak. Szeged környékén üres kalácsot adományoztak a szegényeknek, ez volt a “mindenszentek kalácsa”. A babona szerint nem szabad virágot letépni a sírokról, mert azokat a halottak elviszik az elkövetőhöz. Aki egyik sírról a másikra gyertyát tesz át, az a halott(ak) bűneit is áthelyezi.
