Szerelem a sokadik x-en túl

A közelmúltban vaskos borítékot hozott a postás. Egyik kedves törzsolvasónk a sok-sok kedves dicséret után méltatlankodva azt is odaírta: “Az azért nem szép maguktól, hogy a horoszkópban mindig csak a szerelemről esik szó. A magamfajta öregasszonyokra is gondolhatnának? Margó néni”. Gyöngybetűiből nem derült ki, vajon hány éves lehet, és a borítékra a címét sem írta rá, csak annyit: N. Margó Budapest. Így most ezt a fórumot ragadom meg, hogy válaszoljak zsörtölődő kérdésére. Annak idején én is azt hittem, hogy egy bizonyos kor után már nem kell figyelni a Vénusz és a Mars jelzéseit, mert a szerelem a fiatalok privilégiuma. Aztán jó néhány kérdező rávezetett, hogy a szerelem nem korfüggő. Különösen, amióta az emelt díjas telefonon beszélgethetek a jövőjükre kíváncsi emberekkel. Az emelt díjas telefonvonalon sokan azért keresnek szívesen, mert megtarthatják inkognitójukat. Nem kell a nevet elárulni, elég a születési adat, és kis idő múlva már kapják is a választ legégetőbb kérdéseikre. Bár nem készítettem statisztikát, de tudom, hogy legtöbben a szerelmi életük alakulására voltak eddig kíváncsiak. Az idősebb telefonálók az állásukra, egzisztenciájukra, anyagi problémáik megoldódására, esetleg gyermekeik sorsának alakulására kérdeztek rá.

Nászút a gyerekektől

Mária azzal hívott fel, hogy konkrét kérdése nincs, csupán kíváncsi, mi várhat még rá. Amikor bediktálta, hogy 1933-ban született, természetesnek vettem, hogy az egészségéről, az anyagi helyzetéről kezdtem beszélni. Nyilas napjeggyel, Mars aszcendenssel egy nagyon tűzrőlpattant asszonyságot láttam lelki szemeim előtt, a hangja is fiatalos volt. Türelmesen végighallgatott, aztán megkérdezte: – Mást nem mondanak a csillagok? – Hát? Ha tíz évvel később született volna, azt mondanám, hogy egy jól fizető feladatot kap. – Ez igaz. Egy kft.-nél vagyok könyvelő, és egyre több a munka… És még valamit nem lát? – A Vénusz szerint egy romantikus kapcsolat van bontakozóban? – mondtam tétován. – Tényleg? Akkor mégsem tévedtem! És boldogan újságolta, hogy a közelmúltban a temetőben találkozott egy nagyon kedves özvegyemberrel, akivel kifejezetten jólesik beszélgetni. Nemcsak a halottakról, hanem az élet eseményeiről, a legfrissebb hírekről, tévéműsorról, mindenről. És tegnap az öregúr (aki 1930-ban született) már az egyik bevásárlóközpont kávézójába hívta, hogy ne a szomorú temetőben sétálgassanak. Zavartan megkérdezte: – Az úr képletéből mi derül ki? Megbízhatok benne? Mert attól félek, hogy ez a hirtelen jött szerelem elvette az eszemet, és a végén csak a bolondját járatja velem. Az úr Rák napjegyű, Mérleg aszcendensű – az isten is egymásnak teremtette őket. Két hónap múlva Mária újra telefonált. Boldogan újságolta, hogy találkozott a két család, és a gyerekeik áldásukat adták a frigyre. – Esküvőt ugyan nem tartunk, de nászút lesz. A lányom és az én Péterem fia befizettek bennünket Hévíz legelőkelőbb szállodájába, két hétre, kényeztető kúrára. Esküszöm, olyan zavarban vagyok, mint húszéves koromban, amikor a megboldogult urammal indultunk nászútra Prágába. Mit mondanak most a csillagok? – Boldogságot? A történet folytatását az Astroneten olvashatod>>>