Sokan azt hiszik, hogy a horoszkópból kiolvasható a jövő, s amit a bolygók ígérnek, az garantáltan bekövetkezik. Pedig nem így van. A születési képlet nagyjából olyan, mint az időjárás-jelentés: segít felkészíteni a viharokra, illetve a *jó hátszélre*.
Zsófi Vízöntő napjegyű, Oroszlán aszcendensű, amikor öt éve először jelentkezett nálam, 18 éves volt. Előbb az www.astronet.hu oldalon kérdezett, névtelenül, pontosabban jeligével, aztán – mivel sokszori kérdése után sem a szája íze szerinti választ kapta, felfedte magát, és személyes találkozót kért. -Összeillők vagyunk? – ezt a sztereotip kérdést írta először. Csak a saját születési óráját tudta megadni, a fiúét nem, de már a bolygók helyzete is rengeteg feszültségre utalt. Megírtam, hogy nagyon sokat kell tenniük mindkettőjüknek, ha együtt akarnak élni. Ekkor jött a következő kérdés (más jeligével): – Meg tudnám szerezni magamnak ezt a fiút? És ezúttal már a fiú születési óráját is megadta. Zsolt tíz évvel volt idősebb Zsófinál, Szűz napjeggyel, Bak aszcendenssel. – Miért éppen őt? Hiszen nem lesz könnyű életed mellette. Ha várnál egy kicsit, csak egy évet, megérkezne az is, akit a bolygók is neked teremtettek. Miért vagy ilyen türelmetlen? Előtted az élet! – Mert őt akarom, és kész. Jóképű, jól keres, a barátnőim megpukkadnának, ha… – A szerelem több annál, mint hogy a barátnőid előtt felvághass valakivel – próbáltam ellentmondani a lány érveinek, de ő hajthatatlan volt. Ha a bolygók azt mondják, hogy nem illünk össze, hát majd valami praktikával csak megoldom, hogy ez ne legyen akadály… – búcsúzott hamiskás mosollyal. Hát igen, ez is benne volt a képletében. Ez a konok, elszánt “csak azért is az lesz, amit én akarok”… Évekig nem jelentkezett. Már rég el is felejtettem, amikor megint keresett a weboldalon. A születési adataiból nem ismertem rá. A kérdéséből se igazán. – Miért ver engem a sors? És meddig bírom ezt még? – kérdezte. A férje képletével összevetve azt láttam: kemény harcok dúlhatnak kettőjük között, nem az érzések kötik össze őket, hanem a pénz, a gyerek. Ebből a kapcsolatból csak úgy tudna kilépni, ha mindent maga mögött hagyna, és új életet kezdene. Messze a férjétől – talán külföldön, ahol a férje biztosan nem talál majd rá. A válasz meglepett: – Nagyon-nagyon bánom, hogy annak idején nem hallgattam rád. Zsófi. És megint személyes találkozót kért. Mert úgy vélte, személyesen gyorsabban a végére jut a kérdéseknek. Kiderült, hogy amikor öt éve elváltunk, Zsófi annyira elszántan akarta Zsoltot, hogy a legkeményebb megoldáshoz folyamodott: felkeresett egy vajákost, és szerelmi kötést kért. A kötés nagyon jól sikerült. Zsolt három hónap múlva oltár elé vezette. Velencében voltak nászúton, házat vettek a Rózsadombon, a legújabb típusú BMV állt a garázsban. De Zsófi már néhány hét után rájött, hogy ez mind túl kevés a boldogsághoz. Nem olyan életre vágyott, mint amit Zsolttól kapott: a férje örökké dolgozott, hajtotta a pénzt, az üzlet volt számára az egyetlen szent dolog. Ha volt egy kis szabadideje, lement az edzőterembe, oda, ahol annak idején Zsófi megismerte, elol annak idején Zsófi megismerte, elbolondozott a lányokkal, keményen hajtotta magát, aztán hazament, és mint egy török basa: kiszolgáltatta magát. A pénzzel sem úgy bánt, ahogy Zsófi messziről nézve gondolta. Kiderült, hogy a párja nagyon is zsugori. Még a kosztpénzt is kiszámolja, a fodrászt, kozmetikust fölösleges pénzkidobásnak tartja. – Nekem így is szép vagy – mondogatja, ha Zsófi lázadni kezd. A másik érv: – Egész nap itthon vagy, van időd a házimunka mellett szépítkezésre is! Aztán az edzőterembe sem járhatott már, mert a párja a pincét berendezte különféle erőgépekkel, vett egy szaunát is, meg csináltatott egy pici medencét, amiben még úszni is lehetett, igaz, egy helyben, a vízáramoltatóval szemben.
A második házassági évfordulójukra megszületett a kislányuk, Diána. Zsolt fiút szeretett volna. Aki majd viszi tovább az üzletet. Zsófi győzködte: egy kislány is lehet okos. Sőt! Sokkal sikeresebb is akár, mert szorgalmasabb, mint a fiúk. De a férje nem nagyon lelkesedett a lánya miatt. Sőt amióta megszületett, egyre később tért haza esténként. Éjszakára átköltözött a vendégszobába, hogy ne zavarja a kicsi, ha felsír. A gyerek teljesen lekötötte Zsófit, ha fáradtságra panaszkodott, a férje lehurrogta: – Én is fáradt vagyok. Egész nap értetek dolgozom. Hajtom magam, hogy mindenetek meglegyen. És amikor hazajövök, akkor sincs nyugtom, mert állandóan nyafogsz. Zsófi próbált segítséget kérni a mamájától, de Zsolt az első este úgy összeveszett az anyósával, hogy az ettől kezdve csak telefonon volt hajlandó beszélni a lányával. A barátnőket viszont Zsófi marta el már a házasságkötés utáni hetekben, mert a férje nagyon is kedves volt hozzájuk, és dühítette, hogy előtte teszi a szépet, fogdossa őket. Úgyhogy a végén teljesen magára maradt. Csak a kis Diána volt a társasága.
A gyerek szépen fejlődött, de sokkal lassabban, mint ahogyan a kortársai. És bár nagyon aranyos, semmi nem érdekli. Zsófi orvostól orvosig szaladgált vele, mire nagy sokára végre kiderült, hogy a kicsi autista. Különleges bánásmódot, sok-sok szeretet igényel. – A baj azonban ezzel még nem ért véget – lábadt könnybe Zsófi szeme. – Anyám egy éve azzal hívott fel, hogy látta Zsoltot egy nővel. Az egyik előkelő szállodából jöttek ki éppen. Amikor rákérdeztem: ki volt ez a nő, Zsolt nagyon dühös lett. Ordított, hogy merészelek nyomoztatni utána. És azt mondta: miért hiszem azt, hogy engem szeretni lehet? Ekkor mondta Zsófi először, hogy váljanak el. És ajánlatára a válasz egy akkora pofon volt, hogy még napok múlva is látszott a helye. Azóta mind gyakrabban eljár Zsolt keze. Ha nem elég sós a leves, ha nem ragyog a lakás, ha Zsófi nem azt nézi a tévében, ami szerinte is nézhető.
– Válnék én, de Zsolt hallani sem akar róla. És hogy őszinte legyek, magam sem tudom, mi lenne velem és a lányommal, ha egyedül maradnék. Nincs szakmám, nincs állásom. Anyám rokkantnyugdíjára, garzonlakására aligha építhetek. És azt is elüldöztem magam mellől, aki tényleg szeretett volna. – Azzal, hogy elsietted az esküvőt? – Igen. Ahogy annak idején mondtad: megjelent valaki az életemben. A szomszédunkban lakott egy fiú, aki kiment Angliába tanulni. Akkor jött haza, amikor visszajöttünk a nászútról. Elmondta, hogy mennyire rajongott értem már régen is. De a tanulás miatt nem akart lekötni. Amikor megtudta, hogy férjnél vagyok, elvállalt egy indiai állást. Most ott él. Én pedig nem tudok szabadulni ebből a kapcsolatból. Mert az a szerelmi kötés túlságosan jól sikerült. Pedig csak félig sikerült. A szerelem elszállt, a kötésből bilincs lett. (folytatjuk) A blog további részeit itt olvashatod >>>
