Amit elhiszünk magunkról, vagy gondolunk másokról, az sokszor valóra is válik. Ha elhiszed, hogy rossz vagy, egy idő után valóban egyre több rosszaságot követsz el.
Néhány napja felhívott egy asszony. “Örülök, hogy hinni akartam a szavaidat. Hogy azt akartam elhinni, amit Te mondtál, és nem azt, amit a kártyavető?” – mondta köszönés után. Nehezen tudtam beazonosítani, ugyan ki lehet. De beszélgetés közben végre kiderült, ő Kata, aki épp egy éve azért ment kártyavetőhöz, mert azt szerette volna megtudni, vajon megmarad-e az állása, mert a cégen belül túl sok volt akkoriban az átalakítás. Hideg zuhanyként érte a hír: nem ő fogja elveszteni az állását, hanem “az állás őt”. Súlyos beteg lesz, és a karácsonyt már lehet, hogy nélküle ünnepli a család. A harmincas évei végén járó Kata elrohant az orvoshoz. Tetőtől talpig kivizsgálták. Semmi baja! Nyugi! Többet kellene pihenni, lazítani – mondta a háziorvos. De az asszony egyre feszültebb lett. És figyelte magát. Minden apró fájdalmat “előjelként” élt meg. Nyár elején már görcsölt a gyomra, enni se tudott. A vizsgálatok eredménye egyre rosszabb lett. Ekkor találkoztam – véletlenül – a férjével. Elpanaszolta, hogy lassan pokollá vált az ő élete is. De nem tud segíteni a feleségén. A születési képlete szerint semmi tragikusat nem láttam. A feleségével telefonon beszéltem. Próbáltam nyugtatni, hogy a bolygók nem hazudnak, nincs komoly baja. “De a kártya?” Ott volt a Halál? Újra és újra ott volt…”
Az a kártyalap nemcsak az élet elmúlását jelenti. Sőt, legritkábban azt. Annak a végét mutatja, amilyen kártyák mögé, mellé kerül. Ha például az anyagi gondok után húzta, akkor végre megszabadul az adósságtól, ha rossz viszonyban volt valakivel, akkor ő “tűnik el” az életéből. De “meghalhat” egy vállalkozás, egy ötlet, egy barátság is? Éreztem a hangján, hogy hiszi is, nem is, amit mondok. De szerencsére – hinni akarta. Aki foglalkozott már agykontrollal, vagy nemcsak elolvasta, de gyakorolta is a Titok című könyv alaptételeit, az a saját életében is megtapasztalhatta, hogy az elme hatalma sokkal nagyobb, mint hinnénk. A gondolatok ereje teremtő hatású, és ha valamit igaznak vélünk, az előbb-utóbb tényleg igazzá válik, beteljesül. Ezért fordul elő sokszor, hogy egy-egy jóslat csak azért válik valóra, mert az illető, akinek jósolták, nagyon hisz benne. Ezen a jelenségen alapszik az NLP, a pozitív megerősítések, a vágyak, célok képi megjelenítése vagy bizonyos célzott meditációk mind ezen az alapon működnek.
Az önbeteljesítő jóslatoknak két típusa létezik
Az úgynevezett Pygmalion-hatás arról szól, hogy úgy kezeljük a másikat, amilyen a véleményünk, a gondolataink, az elvárásunk vele szemben, és ő erre reagálva válik olyanná, amilyennek mi hisszük őt. Ha egy gyereknek gyakran mondják a szülei, hogy “te nagyon rossz kisfiú vagy?” egy idő után valóban rossz lesz, hiszen tőle “ezt várják el”. De ez fordítva is működik. Higgins professzornak azáltal sikerült Eliza Doolittle kisasszonyból úrilányt faragnia, hogy megelőlegezte neki a szerepet. Tehát csupán a vélemény, az elvárás alapján bárkivel “csodát” tehetünk, de akár tönkre is tehetjük. Jó két évtizede bejáratos voltam az egyik nevelőotthonba, egy négyéves kisfiút patronáltam. Amikor karácsony előtt bábszínházba készültünk, felajánlottam neki, hozza el valamelyik kis barátját. A dadus azt mondta: vigyük el a legjobb gyereket. Mire Attila, az én kis pártfogoltam felnőttes komolysággal a fejét rázta. Nem, ne a legjobbat vigyük, hanem a legrosszabbat. A dadus kétségbeesve öltöztette Bandit, a “rosszfiút”, akit az otthonban csak Banditának becéztek. “Mi lesz ebből? Megbánja még…” – mondta vagy ezerszer. -“Ez a gyerek kezelhetetlen.” Ahogy kiléptünk az intézet kapuján, az én Banditám megfogta a kezem, felnézett rám, és úgy mosolygott, mint egy kisangyal. Ez a mosoly végig ott ült az arcán, kérdezett, csevegett, a bábszínházban csöndben végigülte az előadást, izgult és nevetett, ahogy a többi gyerek. Hazafelé egész úton Attilával a látottakról beszélgetett. Jókat kuncogtak. De amint visszaértünk az intézetbe, Bandiból ismét Bandita lett. Ekkor jöttem rá: ő ott nem csinál mást, mint eljátssza a rá kiosztott “rossz fiú” szerepét. A pedagógiában azóta már egyre több irányzat épül az “elvárások alapelvére”. Hivatalosan is elismerték ugyanis, hogy azok a gyerekek, akiket lehülyéznek, ostobának tekintenek, kezelhetetlennek mondanak, valóban ennek megfelelően fognak viselkedni. Viszont azok a nagyon is átlagképességű, hétköznapi diákok, akiket a tanáraik az átlagnál okosabbnak mondanak, vagy a szüleik csodagyereknek tartanak, csakugyan szorgalmassá válnak, okosabbnak bizonyulnak a későbbiekben. Az előzetes feltevés utóbb valósággá válik, belekódolódik a tudatalattijukba. Az agykontroll ezért tanítja, hogy azt is azonnal “törölni kell”, ha valami negatív megjegyzést teszünk saját magunkra. “Mindent elfelejtek…” – töröl, töröl. Mert aztán tényleg mindent el fog felejteni.
“Sikerül, mert akarom!”
A második típusú önbeteljesítő jóslat akkor valósul meg, amikor az emberek maguktól megváltoztatják a viselkedésüket, hogy egyetértsenek egy önmaguk által felállított igazsággal. Az ember nem egyszerűen egy adott helyzetre reagál, hanem arra, ahogyan érzékeli és értékeli ezt a szituációt, és amilyen jelentőséget tulajdonít neki. Aki azzal vág neki egy feladatnak, hogy “na, ez nekem biztosan nem fog sikerülni”, akkor nem is ad bele apait-anyait, nem hajt annyira, mert már elkönyvelte magában a kudarcot. Ha viszont azt mondja: “Sikerül, mert akarom!” – mindent elkövet, hogy bebizonyítsa: igenis igaza volt. Tehát egy-egy helyzettel kapcsolatos reakcióinkat sokkal inkább a gondolataink határozzák meg, mint a helyzet maga. Amit mondunk, ahogy viselkedünk, az befolyásolja azt, hogy mi történik majd velünk. Ha egy adott helyzetbe meghatározott elvárásokkal lépünk be, valószínűleg olyan viselkedést fogunk produkálni, hogy elvárásaink valóra váltsák önmagukat. Nem szabad hát abba a csapdába esni, hogy olyasmiket kódolunk a tudatalattinkba, ami rossz irányba tereli a gondolatokat, az egész életet.
Tenni kell a csodáért
Március 21-én, az asztrológiai beköszönt az asztrológiai újév. A Vénusz uralja majd az életünket. A Vénuszt évezredek óta a “kis szerencse” bolygójaként tartják nyilván az asztrológusok. Pénzügyekben és a szerelemben kedvezőbb időszak várható, de… …Csak akkor és azoknak, akik valóban hiszik is a pozitív változást. S főleg: tesznek is érte. A boldogságot az éri el könnyedén, aki alkalmazkodik az Univerzum által teremtett helyzetekhez. Persze, meglátogathatja a jó szerencse akkor is, ha ölbe tett kézzel várja az érkezését, de ha kihasználja a kedvező “hátszelet”, és akkor lép akcióba, amikor a legnagyobb az esély a sikerre, akkor kedvező bolygóátvonulásokból sokkal többet profitálhat. A Vénusz évben is előfordulnak megakadások, akadályok. Lehetnek tévedések és zsákutcák is. De könnyebben lehet megoldást találni a bajra. A szabad akarat létezik, sok változáson megyünk keresztül az életünk során. A Vénusz helyzete és fényszög-kapcsolatai ismeretében persze konkrét dolgokat is meg lehet tudni arról, hogy valakinek milyen az érzelemvilága, a természettel való kapcsolata, a szeretethez, szerelemhez való hozzáállása, s milyen magatartást fog tanúsítani a kapcsolat elején, hogyan viseli el a szakítást, mi a véleménye a függetlenségről, házasságról. De hogy mit lép a döntéshelyzetben – az sokban függ a környezet hatásától is. Akibe belekódolnak egy rossz viselkedésformát, vagy akár tévesen valamiféle “betegségtudatot”, annak a Vénusz év legfeljebb abban segít, hogy megszabaduljon a negatív külső hatástól, és végre saját életét élhesse. Ez az első lépés a boldogság felé.
