Amikor anno az első vezetési leckét vettem, és beültem az oktatóm mellé az autóba, indításként, útravalóként csak annyit mondott: Mostantól egyik lábad a börtönben, másik a sírban van? Bármelyik pillanatban gyilkos lehetsz vagy áldozat? Ezt vésd jól az em
Nem gondoltam, hogy harminc év után is ilyen gyakran jut eszembe az öreg morózus oktatóm intelme. Nemcsak akkor, amikor beindítom a motort, hanem akkor is, amikor a híreket hallgatom. Megcsúszott, árokba borult buszokról, ártatlan áldozatokról, vonat elé hajtó felelőtlenek halott utasairól, részeg vezetőkről? A héten két hír szinte párhuzamosan futott a sajtóban: a belpolitikai rovatban az elmúlt időszak rendőrségi mérlege, mely szerint jelentősen kevesebb volt a halálos végű közúti balesetek száma, és 30 százalékkal csökkent az ittas vezetés. A főoldalon meg szalagcímmel a Stohl-baleset. Hát igen. Ez az egy baleset feledtetni tudja a szép rendőrségi statisztikát. Mert ittas vezetés, mert súlyos baleset, mert mindenki felfigyel rá. Persze, nem volna baj, hogy a szép statisztikai számokat elhalványítja, ha sokan tanulnának belőle. De a legtöbb ember nem más kárán tanul. Azt már rég megtanultam, hogy attól még lehet súlyos balesetem, ha én magam figyelmesen, óvatosan vezetek. Ha betartok minden szabályt. Kötöttem már ki árokban úgy, hogy a baleset okozója tovább hajtott, gondosságom, figyelmes, szabálytisztelő vezetésem, ha szemben jön egy őrült, vagy részeg, vagy öngyilkosjelölt. “Ha a sors könyvében ez van megírva, úgysem kerülheted el?” – szokta mondani drága nagyanyám, amikor valami fatális félreértésből, a véletlenek kegyetlen összjátékából következett be a tragédia. Amióta asztrológiával foglalkozom, figyelem a “sorsszerűséget”. És azt látom: a fátum, az eleve elrendeltetés sok esetben tényleg igaz. Főleg a vétlen áldozatok esetében. Amikor “jobb, ha az ember otthon marad”, mert talán kisebb baj éri? A teljes cikket itt tudod elolvasni! >>> Herczeg Kata
