Az egyiptomiak voltak az elsők, akik azt tanították, hogy az emberi lélek halhatatlan, és a test halálakor más élő dologba költözve újjászületik; majd miután minden teremtmény létét megtapasztalta – szárazföldiét, tengeriét és levegőben élőét (a ciklus há
Az az egyiptomi szokás, hogy a mumifikált holttestet egyre növekvő finomsággal kidolgozott szarkofágok sorába helyezték el, az emberi szellem három elemét szimbolizálta. Ezek neve a ka, ba és akh, és megfeleltethetők az asztrális testnek, az elmének és a halhatatlan léleknek. Az ezoterikus hagyomány szerint az asztrális test a plasztikus éterikus energia mátrixa, amely a fizikai formák szellemi mása. A testetlen én a testen kívüli élmény során képes leválni a testről. Ezt az ént ilyenkor egy köldökzsinór köti a fizikai testhez, amelyet csak a halál képes elmetszeni. A lélek egyik formából a másikba vándorol, a zarándokúton sok az állomás. Testeidet leveted, mint az elhasznált ruhát; ruháidat összehajtogatod. Ó, milyen ősi vagy, emberi lélek, örökkévaló vagy te, igen. (Egyiptomi hermetikus szöveg részlete) A kifinomult egyiptomi temetkezési rítusok célja valószínűleg az volt, hogy a testetlen lelket keresztülvezessék az alvilágon. A főpapok teljes ismerettel rendelkeztek a spirituális birodalmakról; erre a tudásra a piramisokban lezajlott beavatási szertartások során tettek szert. Bár a piramisok elsősorban a fáraók sírjai gyanánt épültek, volt egy másodlagos céljuk is. Szent helyek voltak, ahol a főpapok mágikus rítusokat hajtottak végre, és felöltötték annak az istenségnek az isteni formáját, akivel kapcsolatba akartak lépni. Ezt akkor tették, amikor a felső birodalmakba szándékoztak asztrális utazást tenni. A fizikai test korlátaitól megszabadulva szabadon fedezhették fel az univerzumot és együtt lehettek az istenekkel. A három Gízai piramisról kimutatták, hogy a Tejút Orion csillagképének három csillagával állnak kapcsolatban. Az Orionnak misztikus jelentősége volt az egyiptomiak számára, akik úgy gondolták, itt található az alvilág urának, a holtak bírájának, Ozirisznek a birodalma.
A piramisok formáját úgy alakították ki, hogy a Föld mágneses energiáit összpontosítsák, és a beavatásra váró képtelen legyen ellenállni annak az erőnek, amely asztrális énjét a testéből kiszakítja. Ezt az elméletet az 1930-as években próbára tette a rettenthetetlenül bátor angol okkultista, dr. Paul Brunton, aki engedélyt kapott arra, hogy végrehajtsa egyedülálló kísérletét a Nagy Piramisban, a Királyok Kamrájában. Itt egy spontán asztrális utazást élt át. “… minden izmom elgyengült. Ezután bénító letargia kúszott végig a végtagjaimon. Az egész testem nehézzé és érzéketlenné vált… Az az érzésem támadt, mintha trópusi szélvihar kapott volna el, és felfelé sodorna egy keskeny nyíláson át; ezután pillanatnyi rettegést éltem át, majd beléptem a végtelen térbe… Szellemként léptem ki földi testemből.” Forrás: Paul Roland: Reinkarnáció (Hihetetlen történetek előző életekről) Saxum Kiadó
