Nyugodjunk együtt békében?

Sietős látogatók

Csípős, deres novemberi délelőtt a temetőben. Szinte világítanak a hófehér sírkövek. Gondozott sírok mindenfelé. Eleinte még minden néptelen… Aztán szép lassan élők lepnek el mindent. Betontömbök között botladoznak, kevésbé sáros ösvényeket keresgélnek, ismerős sírok után kutatnak. Virágot rendezgetnek, közben kabátjukat igazgatják, és fél kézzel kitapogatják a slusszkulcsot is a zsebükben. A lehető leghamarabb menni kell. Nem jó a temetőben.

Ráérős gyászolók

Késő délután, miután elintéztek mindent otthont, megjelennek Ők is, akikről írni akarok. Nem botladoznak, tudják merre vezet az út, pontosan tudják, mit keresnek. A saját sírjukat. Jól tudják, hol találják. Elindulnak, majd a sír felett teszik, amit tenniük kell. Ők nem sietnek. Nem kell még menni. Hisz végül is olyan jó itt. A temetőben…

Temetői valóságshow

Nos, ezek nem egy B-kategóriás horrorfilm megtekintése utáni garantált, zavaros rémálom első képsorai, hanem maga a valóság, vagyis annak egy kis (meglepő) szeglete. Halottak napján – ez egyértelmű – csakis azok járnak a temetőkbe, akik szeretteik sírját látogatják. Húgommal együtt mi is felkerekedtünk, hogy a távoli városka temetőjében, több órás autózás után koszorúkat, gyertyákat helyezzünk el a nagymama, a nagybácsi, vagy a fiatalon elhunyt unokanővérünk sírjára. A probléma csak az volt, hogy míg a nagymamánk sírjának helyére pontosan emlékeztünk, a másik két sírt némi keresgélés után találtuk meg. Felosztottuk hát egymás között a sorokat, botladoztunk a szűk kis utakon és közben szorgalmasan olvasgattuk a sírokon a neveket, hátha rálelünk arra, amit keresünk.

Ketten, egy sírban

Ekkor tűnt fel, hogy van olyan sír, többnyire páros sírhely (már ha lehet ilyet mondani), amelynek egyik fele? üres. No persze az a fél is pontosanúgy néz ki, mint egy gondozott sírhely. A névtáblára két nevet véstek a gondos sírköves-kezek, ám az egyik mellett nincsen halálozási, csak születési dátum. Férjek és feleségek nyugszanak így itt – a statisztikákat teljességgel alátámasztva – többnyire még külön. Azaz: a férj már meghalt, felesége pedig, jócskán túlélve őt még nem került a közös sírba. A teljes cikket itt tudod elolvasni >>>