Torinói lepel Krisztus arcának, testének nyomatával. Mindannyian hallottunk már róla. Szeretnénk hinni, hogy igaz, és tényleg magától Jézustól fennmaradt üzenet ez az emberiségnek. De mindig jön egy ellenérv, ami megcáfolja. Aztán egy másik, ami igazolja.
Ha a puszta tényekhez kívánunk ragaszkodni, akkor annyit mondhatunk, hogy a torinói lepel egy 4,36 méter hosszú és 1,1 méter széles, halszálka-mintásan szőtt lenvászon kendő, amely egy olyan ember képét hordozza, akit valószínűleg a keresztre feszítéshez egyező módon kínoztak meg. A leletet a torinói Szent János-katedrálisban őrzik. A leplen égési nyomok láthatók, melyek a franciaországi Chambéry várkápolnájában pusztított tűzvészből származnak, 1532-ből.
A kezdetek…
Krisztus halotti lepléről Szent János számol be evangéliumában a szemtanú hitelességével. Összefoglalva, Krisztus halálának harmadnapjának reggelén Mária Magdolna a sírhoz hívja Simon Pétert és Jánost, az evangélistát. “Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették” Simon Péter belépett a sírkamrába, és meglátta az üresen maradt lepleket és gyolcsokat. És akkor belépett János is. “Látta és hitt” Vajon mit látott? Azt látta, hogy nem sírrablás történt, mert a sírból semmi más nem hiányzott, csakis Krisztus. Persze ez még semmit sem bizonyít, csak azt, hogy Jézust valóban lepelbe, gyolcsba tekerték, mint ahogy akkoriban a halottakat. A kérdés csak az, hogy az evangéliumok említette lepel és az annyit emlegetett torinói lepel azonosak-e. Tengernyi bizonyíték szól az azonosság mellett, és csupán egy modernkori eljárás, a C-14 izotóp vizsgálat vall ellene, ami más kutatók szerint viszont éppen a bizonyosságot támasztja alá.