A hit elemi szint. Ha hiszünk valamiben, arról kiderülhet, hogy igaz, de az is, hogy nem igaz. A bizalom ettől lényegesen eltér. A bizalom ugyanis személyes tapasztalatból indul ki, és azon alapul.
Sanjht Darshan Singh szellemi Vezető avatott művelője a misztikus költészetnek. Tanítványainak egyszerű, érthető és élvezetes formában, szemléletes példákkal fűszerezve adta át tudását. Ebből idézünk most néhányat a hit és bizalom kérdéskörében. Daschan Mester szerint a hit alapja az, amit a Szentírásokból olvasunk, vagy amit a prédikátorok és az egyház főemberei mondanak. A bizalom azonban közvetlen, főleg a spirituális területen átélt személyes tapasztalatokból táplálkozik.
Természetesen a hitnek is megvan a maga szerepe a spirituális úton. De a hit akkor alakul át bizalommá, amikor a hallott vagy olvasott dolgot ténylegesen önmagunk is tapasztaljuk. Istenben hinni egészen más, mint a tökéletes bizalom. A bizalom a vallás “ősoka”. A vak bizalom azonban nem veheti át az igazi bizalom helyét. “A látás mindenekfölött”, az érzelmeknél, emócióknál és következtetések levonásánál is előbbre való. A Szentek egészen odáig mennek, hogy kijelentik: “Amíg nem látsz a saját szemeddel, ne hidd a Mestered szavát”.
A hit átalakul bizalommá
Az igazi bizalom tehát első kézből való személyes tapasztalaton nyugszik. Amikor megpillantjuk a Benső Fényt, meghalljuk a Mindenség Harmóniájának Zenéjét – vagy ahogy Buddha nevezte: “a Csengő fényt” – akkor alakul át hitünk bizalommá. Majd rendszeres gyakorlás következtében, ahogy haladunk előre az Ösvényen, bizalmunk egyre erősödik, minél több benső kapcsolat teremtődik, annál szilárdabbá válik. A hit, bármilyen erős, nem veheti át a bizalom helyét. A hit egy bizonyos fokig segít bennünket. Ha szenvedünk vagy valamilyen csapást kell elviselnünk, hitünk máris alapjaiban meginog. A hit csak addig tart ki mellettünk, amíg a dolgok a saját vágyainknak megfelelően alakulnak. A kezdeti szinteken tehát segítségedre lehet a hit, de csak homokba ver gyökeret. A Szentírások általában az egyes Szentek, Látnokok és Próféták személyes tapasztalatain alapulnak, akik az emberemlékezet óta érkeztek a világba. Tapassztalataikat írásban rögzítették, hogy útmutatást adjanak a jövendő számára. E tapasztalatok nyomán az olvasóban feltámad a vágy, hogy önmaga bogozza ki a Más-világ rejtélyeit. A vallási bizalom ne támaszkodjon mások tapasztalataira, hanem függetlenül attól, saját benső tapasztalatokon kell, hogy nyugodjon. A spiritualitás a lélek és a Lélek Fölötti közvetlen kapcsolata. Ily módon az igazi bizalom a Valóságra való benső ráébredés, a benső bizonyosság és átélés élménye. Mindez akkor jön létre, ha egy olyan Mester segíti lépteidet, aki már megfejtette a titkot, a Más-világ benső titkát. Az emberek általában azt hiszik, hogy az Istenbe vetett vak bizalom elegendő. Ám a vak bizalom önmagának ellentmondó kifejezés. A bizalom sohasem lehet vak. Miután az egyházi főemberek nagy része nem megvilágosodott lélek, csak arról tudnak beszélni, amit a Szentírásban olvastak. És az úgy értelmezik, ahogy tudják, akarják. Olyan embertől, aki nem tanult meg még életében “meghalni”, a testtudat fölé emelkedéssel, a belső régiókban nem látta még az Isteni Fényt, nem hallotta a Belső Zenét, aligha várható el, hogy elmagyarázza ezeket a tényeket és összefüggéseket. Ha valaki kényes kérdést tesz fel a papoknak, azok általában bőbeszédűséggel takarják el tudatlanságukat.
A misztika
Az egyik vagy másik valláshoz tartozás önmagában még nem jelent garanciát a spirituális tudatosságra és megvilágosodásra. Minden vallásnak megvoltak a maga misztikusai, de mindegyikük maga tett szert a saját isteni tapasztalataira. A misztika nem más, mint a lélek és a Lélek Fölötti egysége. A szufik, a keresztény szentek, a zsidó misztikusok, a buddhisták, a hinduk és a szikhek mind tanúságot tettek a Benső Valósághoz fűződő közvetlen kapcsolat jelentőségéről. Az ismert észember, Vivekananda, a nagy indiai misztikusok egyike – amikor először találkozott Parmahansa Ramakrishnával, későbbi Mesterével, nekiszegezte a kérdést: “Láttad-e már Istent?” – Ramakrishna így felelt: igen, gyermekem, láttam. Olyan tisztán láttam őt, mint most téged, sőt, tisztábban. A perzsa misztikus, Shamas Tabrez azt monda: “Mily csodálatos volna, ha kiszabdfíthatnád lelked a tested börtönéből, és e porhüvelyt elhagyva fenséges tartományokba emelkedhetnél. Ha képes lenne a lelked megtenni, nem sújtana le többé a halál kardja. Olyan kertbe lépnél, ahol soha nem köszönt be az ősz. Az első szikh guru, Guru Nanak szerint. “A Mennyi fény belül világlik, s belőle Isteni Hangzás szól. Kiknek lelkében az visszhangzik, meglelik az igazi Urat.” Szent Ágoston az ötödik században élt keresztény hittérítő így öntötte szavakba benső nyugtalanságát: Ó, Uram, megteremtéd az én lelkem a Te képedre, s most emészti a tűz, míg Benned meg nem nyugoszik.” Ha nem fordulunk befelé, hogy magunk éljük át a Csengő Ragyogó Fényt, ha nem leljük meg az igazi bizalmat, akkor legfeljebb vakon hiszünk, de a bizalom nem fog kialakulni. Aki elindul az Igazságot megkeresni, szüksége van a hit segítségére. De igazán akkor ér célba, ha bízni tud. Ha bizalom hatja át tetteit, gondolatait.
