Minden ötödik ember életében legalább egyszer átesik depressziós időszakon. Cikksorozatunkban összefoglaljuk a betegség tüneteit, típusait, de ami a legfontosabb: megoldást keresünk, hagyományos és alternatív gyógymódokat ajánlunk.
Szinte már közhely, hogy a depresszió népbetegség. Ez igaz is, ám nemcsak Magyarországon. A felmérések szerint a betegség gyakorisága nem magasabb nálunk, mint a nyugati országokban. Ami tény: az utóbbi 10-15 évben gyakoribbak a depressziós tünetek a folytonos változások, a bizonytalanság miatt. Mindannyian más-más géneket hozunk, így más az egyéni érzékenységünk. Másként reagálunk a különböző élethelyzetekre. Ugyanaz az esemény egyeseket beteggé tesz, mások viszont túljutnak rajta. A genetikai hátterünk ugyan adott, ám a betegség kialakulásában nagy szerepe van a személyiségnek is. Ez pedig nagyrészt függ a környezettől, és alakítható is, főként gyermekkorban. Meg kell tanítani a gyerekeinket, hogy a problémáikat maguknak kell megoldaniuk. Nem jó, ha “túlvédjük” őket, de az sem megoldás, ha teljesen magára hagyjuk a gyerekeket, mert akkor feldolgozhatatlanul sok stressz éri őket. Nagyon fontos a biztos szülői háttér, különösen serdülőkorban. A depresszió két típusát különböztetjük meg. Unipoláris, amikor csak depressziós tünetekkel jelentkezik, és bipoláris, amikor a depresszióhoz mániás tünetek is járulnak. Míg a depresszió gátlásokat okoz a tevékenységben és a gondolatokban, és energiavesztéssel jár, a mániás fázisokban a gátlások felszabadulnak, túlságosan aktívvá válik a beteg, és szinte kifogyhatatlan az energiából. A depresszió önerőből nem küzdhető le, a beteg képtelen felszólításra vagy saját elhatározásából “összeszedni magát”. Mivel a betegség testi tünetekkel (pl. alvászavar, étvágytalanság vagy túlzott étvágy, súlycsökkenés vagy -gyarapodás) is jár, a páciens először a háziorvosát keresi fel, aki betegét rendszerint a pszichiátriai rendelőbe utalja. A pszichiáterek antidepresszánsokat írnak fel, de rendszerint a gyógyszerek mellé pszichoterápiát is ajánlanak. A modern, úgynevezett harmadik generációs hangulatjavítók hatása a betegek nagy részénél három-négy héten belül megindul. Általában fél-egy évig kell szedni a gyógyszereket. Ez idő alatt a beteg megtanulja a különböző stresszoldó technikákat, és képes lesz a problémákkal megfelelően megküzdeni a későbbiekben is.