Gyógyíthatatlan betegség nincs! – 2. rész

Lujza tíz kezelés után megfogant

Lujza hanyatt fekszik a franciaágyon. Keze-lába kalimpál, nevet az idegenre. Az apró óbudai lakásban a könyvekkel borított faltól két lépés az íróasztal, talán három a rácsos ágy. A pelenkázó mögött számítógép bújik el a sarokban. Fény dől be az ablakon. Tavasz van kint a parkban és itt bent a szívekben. Egy vékony és végtelenül nyugodt édesanya nézi négy hónapos kislányát. És büszke. Olyan büszke, amilyen csak anya lehet egészséges, gyönyörű gyerekére. Szeretek kisgyerekes mamákhoz riportra járni. Szeretem a csecsemők illatát, a csendet, az arcokon felfénylő mosolygást és a derűt. Szeretem nézni a csecsemőjüket szoptató anyukákat, mert megáll körülöttük a rohanó idő, a szavak elcsendesülnek és csak fontos dolgokról mesélnek. A terhesség csodálatos kilenc hónapjáról, a születés misztériumáról, a baba mosolyáról, a tökéletes összetartozás élményéről. Böröczki Kata azt mondja, hogy mielőtt Lujzával áldott állapotba került, sok rossz élménye fűződött orvoshoz, nőgyógyászhoz. Egy különös hormonális probléma miatt járt orvostól orvosig. Szervezetében ugyanis szokatlanul magas volt a prolactin hormon szintje. – Tudod, ez az a hormon, amely akkor keletkezik bőséggel a nők szervezetében, amikor a kisbabájukat szoptatják. Nálam azonban valamiért már tizenéves koromban is magas volt. Huszonhárom éves voltam, amikor az éppen aktuális nőgyógyász – a leleteim alapján – első ottjártamkor kiváltó okként agydaganatot, következményként mellrákot, sorvadt méhet és vészes csontritkulást diagnosztizált. És még hozzátette, hogy valószínűleg nem lehet gyermekem. Képzelheted, hogyan éreztem magam! Aztán ez a nőgyógyász felírt egy olyan gyógyszert, amitől a problémám nem rendeződött ugyan, de  néhány petefészekcisztát sikerült előállítanom. Ezt meg kellett műteni, és egyúttal műszeresen elgyengítették a petefészkem kérgét is, segítendő az érett petesejtek kiszabadulását. A záródiagnózis: policisztás ovárium szindróma. Persze jártam endokrinológusnál, belgyógyász specialistánál, hiába. Meglehetősen el voltam keseredve. Akkor történt, hogy  párom édesanyja ajánlotta a Vargha Intézetet. Én nem nagyon bíztam az ilyesmiben, de nem volt veszítenivalóm. Az első alkalommal, amikor az állapotfelmérést végezték, rögtön megállapították, hogy a hormonháztartásommal van alapvető baj. Kezdetben heti öt, aztán heti három, majd heti két alkalommal kellett kezelésre járnom. Az első alkalmak után iszonyú fáradtságot éreztem, furcsán görcsölt a hasam. Bár még akkor sem hittem igazán a dologban, éreztem, hogy elindult valami a szervezetemben. S valóban: tíz kezelés után teherbe estem. De nem hagytam abba; úgy éreztem, hogy Lujza jól érzi magát, miközben a talpamat nyomkodják. 2005. december 9-én, panaszmentes terhesség után, időben és természetes úton  megszületett Ő. A kisasszony három kiló ötvennyolc dekával érkezett erre a világra. Kicsit féltem, hogy a prolactinzűr miatt majd gond lesz a szoptatással, de  megindult a tejelválasztás. A kislányunk négy hónapos, és még nem kellett az anyatejen kívül más táplálékot adnom neki! Bihari Zsuzsát nem kényeztette el az élet. Nem született jómódú, gazdag családba. Otthon már fiatal lányként sem érezte igazán jól magát. Jórészt ennek köszönhető az is, hogy, bár iskolai eredményei megengedték volna, mégsem tanult tovább. Tizenhat éves korától dolgozik. Húsz éven át három műszakban nehéz fizikai munkát végzett. Ez pedig megviselte, elhasználta a szervezetét. A lábai fájtak, nem tudott aludni, enni, pihenni. A negyvennyolc kilós asszony orvostól orvosig járt. Hitegették, gyógyszereket írtak fel neki. A térdét megműtötték, alvásproblémáira altatót, ideges rosszulléteire nyugtatót írt fel az orvos. – Borzalmas állapotban voltam – mondja, amikor a Vargha Intézet egyik kezelőjében leülünk beszélgetni. – Az állandó alvásproblémáim miatt a teljes kimerültség szélén álltam. Ha éjszakás voltam, napközben nem tudtam aludni. Volt olyan hetem, amikor hét nap alatt összesen tíz órát sem aludtam. Nem volt nekem kedvem semmihez sem. Nem szerettem társaságba járni, elfordultam az emberektől. Csak ültem otthon az elsötétített szobában, és azt éreztem, hogy megbolondulok. Csaknem tíz évig vártam arra, hogy megoperálják a térdemet. Nagyon bíztam benne, hogy sikerül. Végül megműtöttek, de semmi sem lett jobb. Ugyanúgy fájt tovább a lábam. Esténként a fáradtságtól elaludtam, de tizenegy és éjfél között minden éjjel felébredtem, s csak forgolódtam az ágyban. Úgyhogy felkeltem, mostam, vasaltam, megfőztem másnapra. Aztán reggel elmentem dolgozni és végigszenvedtem a műszakot. Ha nem hallom a tévében, hogy ez az intézet létezik, ma már talán nem is élnék. Amikor először eljöttem Vargha úrhoz, ők először elküldtek egy tesztre, amely kimutatta, hogy a dohányfüstre, a csokoládéra, a dióra és a tejcukorra allergiás vagyok. Ez tavaly szeptember 14-én történt. Utána rendeződtek az alvásproblémáim, megszűnt a lábfájásom. Ezt a teszt is kimutatta. Lassan egy éve járok rendszeresen, és mondhatom, más színben látom a világot. Újra tudok magas sarkú cipőben szaladni, újra élvezem az életet. Örülök a tavasznak, hallom a madarak énekét, gyönyörködöm a rügyfakadásban. Lelkileg is rendbe jöttem. Pedig lenne okom a szomorúságra, hiszen a gyár, ahol húsz évig dolgoztam, csődbe ment. Elvesztettem az állásomat, de visszaszereztem az egészségemet. Azt gondolom, hogy munkát könnyebben talál az ember, mint lelki békét. És én most ennek a gyógymódnak köszönhetően újra derűs és hittel teli vagyok. Mondhatom, hogy én ennek a gyógymódnak köszönhetem, hogy újra embernek, nőnek érzem magam.

A szervezet képes önmagát meggyógyítani

Szentes Dóra, bár közgazdászdiplomát szerzett, ma már az egészséges táplálkozással és életmód-tanácsadással foglalkozik. A Pest-környéki kis faluban, ahová a zajos fővárosból férjével kiköltöztek, félig kész a ház. Körtefa ágai bólogatnak a teraszra kitett babakocsi fölött. Az újonnan ácsolt tetőszerkezet gerendái alatt madarak rakják fészküket egy új nemzedéknek. A hatalmas nappali szoba közepén járóka. Az asztalon Anna keresztelőjéről készült fényképek. A házban nincs televízió, nincsenek vegyi anyagokból gyártott tisztítószerek. A fogkrémtől Anna popsikenőcséig minden természetes, növényi alapanyagokból készült. Dóráéknak a legfontosabb kincsük az egészség. S ennek természetesen oka van. – A férjemet tizenhárom éves korom óta ismerem – mondja a harmincéves fiatalasszony. – Leányfalun nyaraltunk együtt minden évben. Hét évvel ezelőtt házasodtunk össze. Azonban hiába vágyakoztunk gyerekre. Orvostól orvosig jártunk, ahogyan ezt minden hozzánk hasonló házaspár is teszi. Amikor kiderült, hogy valami baj van, mindenféle hormoninjekciókat kaptam. Volt néhány orvosi beavatkozás is. A harmadik inszemináció után már semmi másra nem tudtam gondolni, csak arra, hogy gyereket szeretnék. Hiába. Ekkor kezdtem el komolyan foglalkozni az egészséges életmód kérdéseivel. A férjemmel elhatároztuk, hogy kiköltözünk a zajos, büdös, szennyezett fővárosból, és megpróbálunk a lehetőség szerint normális, egészséges ételeket enni és vegyszermentes környezetet teremteni magunk köré. A Vargha-gyógymódot az egyik kolléganőm ajánlotta. Tetszett az a szemlélet, amellyel a problémákat megközelítik. Tetszett, hogy azt mondták, nem kívülről kell mindenféle gyógyszerekkel beavatkozni, hanem a szervezet öngyógyító képességeit kell aktivizálni. Az állapotfelmérés során egy csomó problémámra fény derült. És az is kiderült, hogy a hajhullásom, az emésztési és hormonális problémáim hátterében ugyanaz a folyamat áll. A szervezet felbomlott egyensúlya. 2004 áprilisában kezdtem el kezelésekre járni, s tíz hónap múlva estem teherbe Annával, akit könnyű és vidám terhesség után, háromkilósan sikerült a világra hoznom. Most öt hónapos. Végigalussza az éjszakákat, jól szopik, nyugodt, békés, derűs baba.   További info és fotó: http://www.varghagyogymod.hu/