Homeopátia: szelíd gyógymód vagy humbug?

A homeopátiás gyógymód alapjait egy Samuel Hahnemann nevű német orvos fektette le a 18. században. Módszerét milliók követik ma világszerte. Nyugat-Európában az alapellátást végző orvosok harmada használja a homeopátiás gyógyszereket, van, ahol az egészségbiztosítás támogatásával. Érdekes tények ezek annak viszonylatában, hogy a homeopátia hatásmechanizmusa az alapvető biológiai, fizikai, kémiai törvényekkel és a nyugati orvoslással nehezen összeegyeztethető.

Szelíd „öngyilkosság”?

Idén február 5-én a Szkeptikus Társaság szervezésében, egy nemzetközi kampány részeként, önkéntesek csoportjai álmatlanság elleni homeopátiás gyógyszert szedtek be, fejenként egy egész dobozzal, hogy demonstrálják, a durva „túladagolás” ellenére, még csak el sem álmosodnak, tehát a szer hatástalan. A forgalmazók szerintük átverik a lakosságot, és ehhez a szert gyógyszerként törzskönyvező hatóság (Országos Gyógyszerészeti Intézet) asszisztál. A Magyar Homeopata Orvosi Egyesület honlapja ugyanakkor azzal szembesít bennünket, hogy a szkeptikus módszerrel „túladagolni” homeopátiás szert eleve nem lehet. „A homeopátiás gyógyítás szabályai szerint a homeopátiás szer túladagolásáról akkor beszélünk, ha egy szert a páciensnek a szükségesnél hosszabb ideig adunk.” Tehát nem nagy mennyiségben, hanem sokszor.

Megkerestük az Országos Gyógyszerészeti Intézetet, amely törzskönyvezi a készítményeket. Az OGYI kommunikációs munkatársától az alábbi tájékoztatást kaptuk: „Az OGYI jogalkalmazó révén a jogszabályok szerint cselekszik. A homeopátiás készítményeket az uniós jogszabályoknak megfelelően engedélyezni kell”.

Placebo, öngyógyulás?

A szkeptikusok szerint a homeopátia azért használ egyes embereknek, mert placebo-hatást vált ki. Hogy mit jelent ez? Kutatások során tapasztalták, hogy a hatóanyag nélküli tabletták is képesek olykor gyógyítani, pusztán attól, hogy a betegek hisznek a hatékonyságukban. A gyógyulás ezen felül bekövetkezhet érzelmi hatásra (lásd anyai ölelés fájdalomcsillapító ereje), és spontán módon is, a szervezet öngyógyítása révén. A homeopata orvosok nem tagadják, hogy a hagyományos orvoslással ellentétben ők nemcsak a testet, hanem a lelket is kezelik: az egész embert. Ám gyógyszereik hatását ezen kívül kémiai folyamatokkal, energiákkal és rezgésekkel is magyarázzák. Az ellentábor szerint súlyos vétek, hogy jelenleg a homeopátiás szerek hatékonyságuk bizonyítása nélkül kapják meg a gyógyszerminősítést. Természetesen szembesítettük az OGYI-t a vádakkal. Az alábbi magyarázatot kaptuk: „A homeopátiás gyógyszerek engedélyezésének alapvető feltétele a minőség, a hatásosság és a biztonságosság igazolása. A készítmények javallatainak bizonyító tanulmányai a szakmai adatbázisokban hozzáférhetőek, és az engedélyezés során az OGYI-ba is benyújtják ezeket.” Egyszerűbben: nem kell újabb kontrollált klinikai vizsgálatokat végezni, a nemzetközi szakirodalmi adatokat az OGYI az EU szabályozásnak megfelelően elfogadja. És mit tehet a laikus, amíg a tudósok-orvosok-gyógyszerészek vizsgálódnak-civakodnak? Mást nemigen, minthogy hite szerint leteszi a voksát pró vagy kontra. És ésszel használ minden módszert. Hagyományost vagy alternatívat.„A saját gyerekeimet is gyógyítom homeopátiával!” Dr. Nagy Ágnes homeopátiával (is!) gyógyító orvos, természetgyógyász és életmódszakértő. A gyógyszertan tudománya felől indult, ebből szakvizsgázott, az orvostudományi egyetemet „summa cum laude” végezte. Néhány évig kutatóorvosként is dolgozott, és oktatott. – Mindig hiányoltam a hagyományos orvoslásból a szelídebb gyógymódok alaposabb tanulmányozását – mondja. – Édesapám bel-és bőrgyógyász volt, szerette a gyógynövényeket, alkalmazta is ezeket a terápiáiban, otthonról hozom tehát annak a vágyát, hogy a gyógyítás során ne törjünk ajtóstul a házba: amíg lehetséges, legyünk kíméletesek a szervezethez. A homeopátiával 2000-ben ismerkedtem meg, 10 évvel a szegedi Orvostudományi Egyetem elvégzését követően. Négy gyerekem van, és mint minden lelkiismeretes anyuka, én is kerestem a kíméletesebb gyógymódot. Nem hittem abban, hogy egy lázas állapotra azonnal antibiotikumot kell adni. Inkább a saját immunrendszerüket szerettem volna erősíteni, és erre a homepátia alkalmasnak bizonyult. Láttam, hogy használ, hajtott a kíváncsiság, egyre jobban belemélyedtem a „hasonlót hasonlóval gyógyító” tudományba. A legkisebb gyermekem (nyolc éves), egyszer sem kapott még antibiotikumot! A homeopata orvos másként figyel. Nyomoz, kérdez, töpreng. Abból indul ki, hogy nincs két egyforma beteg, sem két egyforma fejfájás. Egyénre szabja a terápiát. A gyógyulás feltétele, hogy a gyógyulni vágyók (nem nevezem „betegnek” őket!) együttműködjenek orvosukkal és higgyenek módszerében. Bízzanak egymásban. Egy harmonikus kapcsolatban, odafigyelve a másikra, a betegség üzenetét, vagyis a tünetek mögött rejlő okokat megértve, a szervezet öngyógyító mechanizmusait mozgósítsák. De: korláttal alkalmazom a homeopátiát. Nem véletlen, hogy a homeopátia orvosi diplomához kötött természetgyógyászati tevékenység. Homeopata orvos mondja meg, hogy ki, melyik gyógyszert, milyen hatáserősségben, meddig kapjon. És, ha a tünetek súlyosak, akkor nem szabad kísérletezni: akkor a hagyományos orvosláshoz kell fordulni! Fontosnak tartom azonban a laikusok homeopátiával kapcsolatos ismereteinek bővítését, annak korrigálását, mert a TUDÁS NEM TITOK, csak tenni kell érte és helyesen alkalmazni. S hogy mit gondolok arról, hogy a homeopátiás szerekben nem kimutatható a hatóanyag? Az állatvilágból vett példával élnék: cápák egy csepp vért kilométerekről megéreznek a vízben. A vízben lévő információk nem csak anyagi természetűek lehetnek. Hiszem, hogy vannak energiák, amelyeket a tudomány mai állása szerint nem tudunk magyarázni. (Ahogy például száz évvel ezelőtt a gamma sugárzásról sem tudtuk, milyen jelentős hatással lehet a szervezetre.) A gyerekek testének még kétharmada víz. Ezért reagálnak olyan látványosan a homeopátiára.

Az információ a lényeg, nem az anyag

Az alapvető különbség az a homeopátia és az akadémikus orvoslás közt, hogy utóbbi egy tünet, betegség ellenszerét keresi, míg előbbi a szervezetet próbálja támogatni, hogy felvegye a harcot a kórral szemben. A homeopátia a hasonlóság elvén gyógyít, vagyis azt a szert keresi, amely egészséges emberekből bizonyos tüneteket vált ki, higított változata azonban a hasonló tüneteket kezeli. (Például a hagymapucoláskor jelentkező „náthás” tünetek miatt a vöröshagymából készít gyógyszert az egyszerű, sima náthára.) A homeopátia lényege a hatóanyagok különféle mértékű hígítása (a mértékre utal a CH jelzés előtti szám). Az ellentábor szerint a hígítás olyan mértékű, hogy a megjelölt hatóanyag már ki sem mutatható a gyógyszerekben, csak a víz, és a cukor. A homeopátia hívek nem tagadják, hogy gyógyszereik egy részében mikroszkóppal sem találni az eredeti hatóanyagot, ám ennek ellenére úgy vélik, „az információt” őrzik a víz molekulái, és a gyógyszerek hatnak, sőt, minél nagyobb a hígítás mértéke, annál jobban. Rendszerükben fontos tényező a hígítást követő „rázás” is. A homeopata tanok szerint ez megváltoztatja az anyag szerkezetét, ezáltal is növelve a szer hatékonyságát (A szkeptikusok abszurdnak tartják ezt a gondolatmenetet.)

Mik azok a Schüssler-sók?

Dr. Wilhelm Schüssler, német származású orvos fejlesztette ki 1873-ban a sóterápiát. A homeopátia elvén alapuló technikával hozta létre szereit, amelyekkel a sók sejten belüli anyagcsere-egyensúlyának visszaállítását kívánta elősegíteni. Szerinte, amennyiben a sejten belül az esszenciális sók hiányállapota lép fel, felborulhat a teljes sejtanyagcsere, ez pedig szerkezeti, működésbeli elváltozásokat hozhat létre. Minden heveny vagy krónikus idegi, lelki, testi megerőltetés, betegség, táplálkozási probléma megterheli a szervezetet, felboríthatja elektrolit egyensúlyát, gyengítheti a immunrendszert és a szervezet méregtelenítő képességét.