A kézrátéttel gyógyítás már a Bibliában is szerepel. Aztán az elmúlt századokban újra és újra megpróbálkoztak vele, de a tudósok istenkáromlásnak tartották. A 18. század második felében Párizsban terjedő új divat, a delejes gyógyítást a hivatalos orvosok betiltatták a működését.
A “delejes gyógyítás” Franz Anton Mesmer német orvos nevéhez fűződik. Bécsi rendelőjében a páciensein a mágneses módszer alkalmazását kísérletezte ki. Abból az alaptételből indult ki, hogy léteznie kell valamilyen egyetemes energiának, “fluidumnak”, ami állandó kölcsönhatásban van az égitestekkel és a földi élettel. A kölcsönhatás eredményeként a fluidum oda-vissza áramlik, hatással van az emberre, stimulálja az idegeit. A betegségek oka pedig az, hogy a testben belül a fluidum rosszul oszlik meg. Az ember és a világegyetem közti kapcsolat ugyanolyan jellegű, mint az, amely a mágneses tárgyak között áll fönn. Elegendő tehát egy mágnes (ásványi delejesség) és annak segítségével le lehet vezetni a fluidumot, vissza lehet állítani a szervezet egyensúlyát.