Az ütést nem éreztem, pedig belefejeltem a szélvédőbe, ami szilánkokra tört. Valójában már az ütközés előtti másodpercben, mintha kiszálltam volna a testemből. A saját összetört, vérző testem fölött lebegtem, és semmilyen rossz érzésem nem volt… –
“Élet az élet után” címmel jelent meg 1975-ben Raymond Moody nagy feltűnést keltő könyve a klinikai halálból visszatért emberek tapasztalatairól. A “halálközeli élmény” kifejezést is Moody adta e jelenség megjelölésére. Az utóbbi időben egyre többet foglalkoznak tudományos szempontból is a kérdéssel, és nyilvánvalóvá vált, hogy e beszámolók nem hazugságok, s nem is csupán álmok vagy hallucinációk. Egyre többet tudunk a halálközeli élmények élettani és pszichológiai alapjairól, s ez a tudás a mindennapokban is hasznosíthatóvá vált.
Szinte kivétel nélkül kellemes élményről beszélnek
A klinikai halál állapotából visszatért emberek élményei meglepően hasonlóak. Hallják, hogy valaki közli, hogy beállt a halál, béke szállja meg őket, nem éreznek fájdalmat, kiszállnak a testükből, és felülről szemlélik az eseményeket, áthaladnak egy alagúton, melynek végén hihetetlen fényt látnak, ami hívogatja őket, találkoznak rég elhunyt hozzátartozóikkal, lepereg életük filmje. Ha ez az életfilm nem teljes, ha az illető úgy érzi, sok mindent kell jóvátennie vagy befejeznie még, vissza kell térnie az életbe. A többség ezt vonakodva fogadja, mert az élmény, amit tapasztal, annyira magával ragadó, hogy szeretne inkább odaát maradni. Természetesen nem minden beszámoló egyforma, vannak, akik a fenti jelenségeknek csak töredékét élik meg, sőt, kiegészítik sajátos történések elemeivel.Nem a modern kor találmánya
Halálközeli élményekről a fennmaradó dokumentumok szerint legkorábban a tibeti Halottak Könyvében olvashatunk a VIII. századból, bár itt a halál sajátosságairól írnak, mégis hasonló tételeket fogalmaznak meg. Saját élményéről számol be a pszichoanalízis jeles képviselője, C. G. Jung is (olvasható az Emlékek, álmok, gondolatok c. könyvében). A hasonló élményekkel foglalkozó első írás 1892-ben jelent meg Albert Heim svájci geológus professzor munkájaként, aki egy szikláról lezuhanva a levegőben élte át ezt az élményt. Alpinista társaitól harminc hasonló beszámolót gyűjtött össze. Ebből az is kiderül, hogy halálközeli élményt nem csak a klinikai halál állapotában, de életveszélyben, sőt, bizonyos tudatmódosítók (hasis, LSD, stb) hatására is el lehet érni.“Végérvényesen megváltozott az életem”
K. Karina autóbaleset következtében került a klinikai halál állapotába. Frontális ütközést szenvedett, több csontja törött, súlyos koponyasérülése lett. – Az ütközés előtti másodpercben, mintha kiszálltam volna a testemből, és önmagam fölött lebegtem. Láttam, ahogy a két autó orra összecsapódik és összeroncsolódik, láttam, ahogy a fejem kitöri a szélvédőt, sőt, az egész felsőtestem a motorháztetőre terül. Hallottam, hogy más autók fékeznek, az emberek kiszállnak, odafutnak, egyikük mentőt hív. A mentős megállapította, hogy meghaltam.
|