Ellazulva, csukott szemmel fekszem az ágyon. Várok. Várom, hogy mikor kezdek valami különöset, valami eddig nem tapasztaltat érezni. Merthogy tudomásom szerint eddig még nem találkoztam a reiki-energiával.
– Pár óra múlva reiki-beavatást kapok, ideje lenne megismernem a módszer mibenlétét. De semmi… Kilesek szempilláim között: Tamás arasznyira tartja tenyereit jobb térdemtől, majd pozíciót váltva combhajlatom felett landol. Még mindig semmi. Nem gond, elheverészek a tanfolyam kezdetéig? Már egészen közel lehet kezelőm, átjár melege, amitől egyre erősödő bizsergés indul a tüdőm tájékán. Megint kikukucskálok, és meghökkenek. Tamás ugyanott áll, csak kezei vándorolnak fölöttem, persze, tisztes távolban. A simogató bizsergés állandósul, és én befészkelem magam – a reikibe. A teljes cikket itt olvashatod el >>>
