Mindennapi életünk meghatározó eleme, hogy színek vesznek körül bennünket. Talán csak álmaink világa fekete-fehér – legalábbis az alváskutatók szerint. A televízió, a színes fényképek és a technika megannyi vívmánya még közelebb hozza a színeket.
Elérhetővé válik sok olyan árnyalat is, amely régebben a természetben fellelhető pigmentekből előállíthatatlan volt. Mégis, ha színekre gondolunk, vagy azokról beszélünk, a természet csodás képeit látjuk magunk előtt. Azt mondjuk: azúrkék, pipacsvörös, kivizöld – és még sorolhatnám a hasonló példákat. Nézzük csak meg a négy évszakot! Tavasz: újjászülető, üde zöld, fiatalosan Világos, fénnyel teli színekkel, mint a barackfa rózsaszín rügyei, az orgona pasztell lilája. Nyár: melegen izzó sárga az erőteljes kontrasztot teremtő kék ég előtt nyíló napraforgókkal. Ősz: rubinvörös, mely szép lassan tompa barnává bomlik. Tél: szürkéskék, fekete és fehér körvonalakkal jelezve a természet passzivitását. A szín annyira életünk része, hogy sokszor észre sem vesszük, hol és mikor hat. Befolyásolja érzelmeinket, hangulatot teremt, felemel és akár gyógyíthat is. Jung szerint a szín a tudatalatti anyanyelve. Szerepe a vallásokban, népművészetekben mindig jelentős volt, így – a személyes emlékek felidézése mellett – a kultúrtörténeti körökből vett asszociációs hatásáról sem feledkezhetünk meg. Igaz, e téren a világ különböző országaiban adódnak eltérések. Például amíg a nyugati civilizációkban a fekete, addig keleten a fehér a halál, a gyász színe. Különböző összefüggésekben bár, de valamennyi kultúrkörben találkozhatunk a színek spirituális értelmezésével is. Az okkultisták a spektrum hét színét a mágikus hetessel hozzák kapcsolatba. Ezeket a tanult vagy átélt kapcsolódásokat kutatja a színpszichológia, hatásait pedig használja a reklámszakma. Személyes életterünk kialakításánál leginkább saját emlékeink a meghatározóak. Egy kedvenc takaró, a féltve őrzött mackó, vagy a virágos rét, amelyen gyerekkorunkban játszottunk, mind jelenthetnek olyan színélményt, ami életünkön át elkísér.
Mi is a szín?
Megpillantva a paradicsomot, azt mondjuk: ? de szép piros” A színek elnevezése közös megállapodás alapján jött létre, de nem egyes tárgyak minőségét vagy anyagi jellemzőit fejezi ki. A tárgyak önmagukban színtelenek, fényre van szükség, hogy színesnek láthassuk őket. A szemünkkel érzékeljük, hogy a vizsgált tárgy, mely frekvenciájú fényhullámokat nyeli el, és melyeket veri vissza, majd az ingereket az agyunk formálja képpé. A paradicsomot azért látjuk pirosnak, mert a vörös kivételével a fénynek minden más színét elnyeli.
