Van, aki rezzenéstelen arccal tud elmenni mások baja mellett – akkor sem segít, ha ez módjában áll –, miközben másoknak szinte lelki szükséglet, hogy kezet nyújtsanak a bajbajutottaknak. Mindennek oka van.
Van, aki nyíltan segít, van, aki titokban, mert rendkívül zavarná, ha önzetlenségéért hálálkodást kapna. És vannak olyanok is (ez főleg a Rák jegyűekre jellemző), akik fogadatlan prókátorként olyasmibe is beleavatkoznak, amihez nem sokat értenek, és ügyködésükkel csak tovább nehezítik a helyzetet. Persze van olyan ember is, aki “boldogan segít”, de csak akkor, ha ezt a gesztusát sokan látják, vagyis ha önmaga “jó hírét öregbítheti”. És ők azok, akik szinte kikövetelik maguknak a hálát, a hálálkodást.
Jótett helyébe jót várj!
Barátnőm hatéves kisfia nagyon szereti az olyan mesét, amiben a jó elnyeri méltó jutalmát, a rossz meg a büntetését. Életfilozófiája, hogy jótett helyébe jót várj! Ezért aztán a jó meséket szereti, amikor az aranyhal (a róka, az egér, a hangya) azzal köszöni meg jótevőjének a segítséget: cserébe teljesítem három kívánságodat! Hatéves kis barátom néha azon kesereg, milyen kár, hogy az életben nem egészen így van. Hogy ő hiába tesz jót valakivel, senki nem teljesíti három kívánságát. “Még szerencse, hogy én csak kicsi jókra vagyok képes” – töpreng az óvodások bölcsességével. Ezt a világlátást kinevelni belőle aligha lehet, de mindenképpen meg kellene edzeni, hogy később ne legyen megkeseredett, csalódott felnőtt. El kell fogadtatni vele, hogy a szerencse forgandó, és nem mindig ő a győztes. És a mesékben ne csak a jókat megillető jutalom jusson az eszébe, hanem az is: az érdemteleneket előbb-utóbb utoléri a méltó büntetés. Nem a segítőkészséget kell kinevelni belőle, hanem azt, hogy a tetteiért hálát, jutalmat várjon.
Meddig legyek még hálás?
– Senki nem érdemli meg, hogy az ember jót tegyen! – fakadt ki keserűen András, aki múlt télen egy kisfiút mentett ki a bányató jeges vizéből. Tettéért életmentő emlékérmet is kapott, meg egy kiadós tüdőgyulladást, aminek nyomait máig viseli, a kialakult szövődmények miatt. Valójában azért keresett meg, mert arra volt kíváncsi, mikorra gyógyul meg végre, mikor lesz megint olyan az élete, mint az előtt a tragikus nap előtt volt. – A gyógyulás összefügg a lelki békével. Amíg nem tud feldolgozni egy csalódást, addig a szervezete sem tud igazán regenerálódni. – Hát azt a csalódást nehéz lesz feldolgozni – felelte András, akinek Halak az aszcendense, Rák a napjegye, és a Hold is a Rákba esik a képletében. Tele van empátiával, mindig a szívével gondolkodik, az észérveket elengedi a füle mellett. Kiderült, a csalódása nagyon is összefügg a balesettel. Azon a délutánon is futni indult, ahogy mindennap tette, amióta elhatározta, hogy lead néhány kilót. A tó partjához közeledve hallotta meg a gyerekek segélykiáltását. Meggyorsította a tempót, s mire odaért, két kétségbeesett fiú alig tudta elmondani, hogy harmadik társuk alatt beszakadt a vékony jég, és elmerült. Gondolkodás nélkül ugrott a hideg vízbe, megtalálta, kihúzta a gyereket, még a mobilja is tönkrement, mert a nadrágja zsebében felejtette a nagy sietségben. Karjába kapta a fiút, futott vele a kocsiútig, az első autóst megállította, az vitte az orvoshoz. Csak ezután ment haza átöltözni, száraz ruhába bújni. Másnapra belázasodott, ágynak esett. Hetekig tüdőgyulladással nyomta az ágyat. Amikor végre meggyógyult, első útja a megmentett kisfiúhoz vezetett. – Nem tudhattam, hogy a kissrácnak az ijedtségen és a náthán kívül nagyobb baja nem lett. Alig vártam, hogy láthassam, meggyőződhessek a két szememmel arról, hogy egészséges, hogy érdemes volt a sok szenvedés… A fiú szülei nyitottak ajtót. Először elámultak, amikor Andrást meglátták. Aztán majdhogynem dühösen kitessékelték. “Mit akar még tőlünk? – sipította a fiú anyja… A történet folytatását az Astroneten olvashatod>>>
