Elhúzódó nehéz időszakok után előfordulhatnak olyan mélypontok az életünkben, mikor úgy érezzük, elfogyott az erőnk és a kitartásunk. Lássuk, mi segíthet ilyenkor!
Ez egy teljesen természetes állapot, amit meg kell élnünk, de nem szabad belezuhannunk az önsajnálatba. Csokorba szedtünk néhány olyan gondolatot, univerzális törvényt és tanácsot, ami segíthet átlendülni a holtponton.
1. Minden külső helyzet csak addig áll fenn, amíg belül át nem alakulunk a továbblépéshez.
A legtöbb, hosszasan tartó negatív széria oka a tanítás és szemléletmódunk átalakításának szükségessége.
Ahhoz, hogy tovább tudjunk lépni egy pozitívabb, új életszakaszba, ki kell fejlesztenünk magunkban bizonyos tulajdonságokat, és elhagyni a korábban alkalmazott hibás viselkedésmintáinkat. A szenvedés és lelki fájdalom megélése egyfajta „ tisztítótűzként” funkcionál, amelyben ráébredünk a múltban elkövetett hibáinkra, és világosan láthatjuk élettörténetünk összefüggéseit.
Sokszor pont a következő tulajdonságok fejlődnek ki: türelem, megértés, szerénység , reális értékítélet.
2. Ha hibáink korrigálására fókuszálunk, meggyorsítjuk a sorsváltozást
Bármilyen nehéz, korlátozó körülmények közé is szorulunk egy időre, önmagunkon mindig változtathatunk.
A „zárt ajtók” és a külső mozgástér beszűkülése épp azért keletkezik, hogy befelé figyeljünk, és önmagunkon dolgozzunk.
Ha hibáinkat felismerjük, és elkezdünk dolgozni ezek korrigálásán, észre fogjuk venni, hogy a külső akadályok kezdenek elhárulni, és sorsunk mozgásba jön. Ha a megfelelő irányba változunk, az univerzum különös egybeeséseket produkál egyfajta visszajelzésként, hogy jó úton járunk.
Mi pedig ezáltal egyre erősebbé, magabiztosabbá, békésebbé válunk, és visszatér a jövőbe és önmagunkba vetett hitünk.
3. Tesztek
Rengetegen tapasztalták, hogy nagyobb sorsváltozások előtt rengeteg olyan külső helyzet adódik, kísértések és döntéshelyzetek formájában, melyben bizonyítanunk kell, mit tanultunk a múltból, és tanúbizonyságot tenni szellemi fejlődésünkről.
Ha jól figyelünk a belső világunk jelzéseire, érezni fogjuk, merre kell mennünk. Illetve, ha valóban mély fájdalmakat éltünk át tanítás gyanánt, az erőteljes negatív emlékek reflexből megóvhatnak minket a hibák újboli elkövetésétől.
4. Mozgás
Nem is gondolnánk, a mozgás mennyi mindenre gyógyír. Egyrészt, a lelkileg- estileg lemerült időszakokban olyan energiaforráshoz juttat bennünket, ami máshonnan ebben a periódusban nem könnyen nyerhető.
Egy általunk kedvelt mozgásforma nem csupán boldogsághormonokat szabadít fel és erősíti önértékelésünket, hanem bioenergiánk rezgésszintjét is növeli, amivel az univerzális energiákhoz kapcsolódunk. „Turbó” üzemmódba kapcsolja energiaháztartásunkat és testi- lelki fejlődésünket.
5. Hallgassunk a szívünkre!
A legfontosabb tanács nehéz élethelyzetekben, hogy engedjünk teret szívünk szavának. Csak olyan személyekkel tartsunk kapcsolatot, akiknek a közelében pozitív érzelmeket élünk meg, és igyekezzünk számunkra kellemes tevékenységeket végezni, akár egyedül is.
Ebben a periódusban önvédelmi mechanizmusunk nem túl szilárd, auránk nem képes megfelelően elhárítani a nem kívánatos behatásokat. Amíg meg nem erősödünk, kerüljük a diszharmonikus környezetet, mert erőteljesebben hat ránk minden negatív energia. Olyan közegben kell mozognunk, melyben érzelmileg komfortosan, védettnek érezzük magunkat.
Ha ez nem lehetséges, inkább töltsünk több időt egyedül, mint számunkra frusztráló környezetben.
