Bár a szeretet megfoghatatlan, határtalan és nem szabályok szerint működik, 5 fontos alaptörvény segítségünkre lehet érzelmeink tudatosabb megélésében.
A szeretet életünk egyik legfontosabb alappillére, szinte létezni is képtelenek vagyunk, ha nem adhatunk és kaphatunk ebből az érzésből.
Gyermekkorunkban legtöbben megtapasztaljuk a feltétel nélküli szeretet érzését, mely szüleinktől árad felénk, felnőve és a védett burokból kikerülve azonban szembesülünk a ténnyel, hogy szeretni és szeretve lenni nem is olyan könnyű, magától értetődő dolog. Sokat kell küzdenünk ahhoz, hogy ez az érzés a legszebb, legpozitívabb formájában legyen része az életünknek, meg kell tanulnunk nemcsak szeretni, hanem jól, megfelelő mértékkel szeretni és befogadni is.
1. Feltétel nélküli szeretet és elfogadás
A feltétel nélküli szeretet a legtisztább és legmagasabb szintű megnyilvánulása az érzelmeknek. Azt jelenti, hogy a másikat önmagáért, viselkedésétől függetlenül és elvárásoktól, érdekeinktől mentesen szeretjük. Feltétel nélküli szeretet szükséges ahhoz, hogy elfogadjuk és akár pozitív aspektusaiban lássuk mások hibáit, és komoly nehézségek, problémák ellenére is kitartsunk valaki mellett.
A feltétel nélküli szeretet hihetetlen mértékben emeli a rezgésszintjét és boldogságérzetét a befogadó és kiárasztó félnek egyaránt. Egészen addig, amíg a befogadó részéről hálával, tisztelettel társul, és nem válik magától értetődővé, mint egyfajta privilégium, ami hatalmi pozícióba juttatja a „ kedvezményezettet”. Ilyenkor ugyanaz a helyzet állhat elő, mint egy túlkényeztetett, piedesztálra emelt gyermek esetében: a befogadó kezdi úgy érezni, neki alanyi jogon jár a szeretet, ezért egyre kevésbé veszi figyelembe a másik fél érzelmi igényeit, ezáltal kialakulhat egy domináns – szubmisszív kapcsolat, amely mindkét fél számára rendkívül káros. Ehhez kapcsolódik többek közt a 2. pont.
2. Kölcsönösség
A szeretet egy csodálatos energia, ami továbbadva gyarapszik és osztódik, minél nagyobb „dózisban” szórjuk szét, annál több lesz belőle. Ehhez azonban nélkülözhetetlen a kölcsönösség megléte.
Mivel mindannyiunknak más a szeretetnyelve, igen ritkán fordul elő, hogy két fél egyforma intenzitással mutatja ki az érzéseit egymásnak, ahogy abban is vannak eltérések, ki mennyire tartja elegendőnek a kapott szeretet mennyiségét. A kölcsönösség megléte azonban több síkot megvizsgálva általában egyértelműen látható.
Amennyiben hosszú időn át úgy érezzük, sem érzelmi, sem egyéb gesztus formájában nem kapjuk vissza egy másik személytől a rá fordított szeretetünket, figyelmünket, érdemes megálljt parancsolnunk közeledési törekvéseinknek. Ne dobjuk feneketlen kútba szeretetenergiánkat, hiszen találhatunk olyan személyt, aki hálásan fogadja a tőlünk kapott jót, és abból töltekezve, ránk és másokra is továbbreflektálja azt. Aki közönyt tanúsít velünk szemben, ott a feltétel nélküli, kitartó szeretet csak fájdalmat okozhat számunkra, a másik fél pedig rezisztens marad, és pusztán az egóját növeli a hozzáállásunk.
3. A másik igényeinek megismerése, figyelembe vétele
Mindannyian másképp működünk, ezért az is eltérő, kinek mi jelenti a tanúbizonyságát a szeretetnek. Az önzetlen, valódi szeretet figyelembe veszi a másik igényeit és kéréseit, melyek az örömteli érzései megéléséhez kellenek. Ha tudjuk, hogy egy általunk szeretett személynek milyen gesztusok, élmények, érintések okoznak örömöt, nem esik nehezünkre a kedvében járni. Hiszen erős, mély érzelmek esetén pusztán az is boldogsággal tölt el bennünket, ha társunk örül. Az egyik legfontosabb ismérve a szeretetnek, mennyire kívánunk és tudunk örömet okozni a másiknak. Illetve, ennek ellentéte, mikor egyértelmű jelentéstartalommal bír, hogy már nem akarunk párunk vagy barátunk kedvében járni.
A szeretet elillanásának a jele, ha a másik boldogságához szükséges elemeket már nem tartjuk fontosnak, illetve teherként és áldozathozatalként tekintünk az alkalmazkodásra.
4. A szeretet sosem lehet „ eszköz”
Az egyik leggyakoribb visszaélés, ami ellentmond a tiszta szeretetnek: annak eszközként való használata.
Igen gyakori, és sokan tudattalanul követik el a „szeretettel jutalmazás” és „szeretetmegvonással büntetés” hibáját.
A szeretetet sosem lehet jutalom jó, megfelelő viselkedésért , vagy bármilyen materiális – technikai juttatásért, gesztusért. Ahogy annak megvonása is súlyos vétek, ami komoly lelki bántalmakat okozhat az elszenvedő félnek.
Az természetes, hogy a szeretet érzésének erőssége dinamikusan változik egy kapcsolaton belül, de egy vita hevében sose mondjuk a másiknak, hogy: „Nem szeretlek, gyűlöllek!” Ezt követően pedig ne kössük kemény feltételekhez szeretetünk „újraéledését”, és büntessük szeretetünk megvonásával a társunkat, rokonunkat. A viták és a gondok természetes módon csökkentik az örömérzetet egy időre, de fontos felismernünk, hogy ez nem lehet azonos a valódi szeretet csökkenésével!
5. Önmagunkat is szeretnünk kell
Ahhoz, hogy adni tudjunk, tele kell hogy legyen a saját „ szeretettankunk” is. Az egészséges önszeretet, önértékelés, és az önmagunkkal való megbékélés fontos alappillére a megfelelő adok- kapok egyensúlynak.
