A tehetség isteni ajándék?

A tehetség eredetét kutatva pszichológiai berkekbe tévedtünk, ami a tehetséget, egyfajta megszenvedett kiválasztottságként láttatta. Az emberi kultúra homályba vesző ősi gyökereihez visszatérve – vagyis a sámáni praxis lényegéhez –, abban is analógiákat találhatunk a téma lényegét illetően.

A kiválasztottak küldetése

A sámán kiválasztottsága, képességei, idegi alkata és tevékenysége valóban sok hasonlóságot mutat a nagy géniuszokéval. A sámánista kultúrák hagyományai szerint ugyanis, az „égiek” által meghatározott feladatra kiválasztottként kell születni, a földi és a „szellemvilágok” közötti közvetítésnek különleges tudati képességekkel kell megfelelni és végül ezt a sorsot minden áldásával és átkával egyetemben be is kell teljesíteni.
A sámán-művész megfeleltetés szép és analitikus elemzését Csontváry Kosztka Tivadar életútjában, Pap Gábor művészettörténész „A Napút festője” című művében követhetjük nyomon. Csak az érdekesség kedvéért még itt jegyzem meg, hogy nagy költőnk, Ady Endre – a sámánokra jellemző módon – hat ujjal született…
A kreativitás kiemelkedő produktumaihoz tehetség és ihletettség szükséges, melyhez az alkat és tudatállapot, a készség és késztetés együttállása elengedhetetlen. Módszerektől és eszközöktől függetlenül kérdés maradhat az alkotás, a művek genezisének eredete, ami a már említett pszi képességek ismeretében sajátosan új megvilágításba helyezhető. Tudatunk – minden ember tudata – olyan észlelésekkel és hatásokkal bír (pszi), amik a jelenlegi fizika ismeretei szerint, nemcsak hogy nem magyarázhatóak, de el sem képzelhetők.

Pszichénk mégis egyrészről folyamatosan kapcsolatban áll mások tudattartalmával, másrészről ezt a tudati kollektívumot működéseiben sem a tér, sem az idő nem határolja. Ahogyan születések és sorsok minőségét képes a tudat mágiája a véletlenek befolyásolásán keresztül alakítani (mikropszichokinézis), ugyanúgy képesek vagyunk múlt és jövő tudását elérni (ESP), abból nemcsak öntudatlanul merítve, de belőle újra és újra újat alkotva, azt gyarapítani, változtatni is tudjuk. Egy magasabb dimenziórendszer alacsonyabb tudatvetületeként – részeként – mindez persze igen ritkán tudatosodik, ha igen, akkor is az alkotó korának és saját szimbólumvilágának, valóságszemléletének megfelelően. Ezek a késztetések gyakorta viselik magukon a prófétizmus jeleit, a küldetéstudat és a kiválasztottság érzetével párosulva.

Beváltandó kincs

Mindez azt jelentheti, hogy a tehetség – talán az intelligenciához is hasonlóan – az átlátás és az áthallás művészete. A zsenialitás határjárói egyfajta érzékenységgel, – amit alkatuk, tehetségük biztosít – talán egy másik világ üzeneteit formálják alkotássá, szépséggé és tudássá. Természetszerűen vetődhet fel a kérdés; vajon a tehetség pusztán fejlett médiumitásnak is tekinthető? Nem hiszem. A médium szó – bár konkrétan közvetítőt jelent – a spiritizmus fordításában a halottak világával kapcsolatot tartani tudó emberekre vonatkozik. A médiumitás közhelyszerű szellemidézéseitől eltekintve, ugyanakkor nagy művek és tanítások születtek kimondottan és hangsúlyozottan testetlen entitások sugallatára: elég, ha ehhez a Jane Roberts által interpretált Seth könyveket vesszük alapul.
A művészi alkotás, a tehetségek kreativitása mégis több a médiumitás passzív áteresztőképességénél. Ha választhatunk a médium és a sámán szerepköre között, a tehetségek kibontott és beteljesített sorsára inkább az utóbbi, az aktívabb, a megszenvedettebb jellemző. A tehetség tálentumai beváltandó kincsek, mikkel sokféleképpen gazdálkodhatunk. A sorsuk által áldott és űzetett kiválasztottak lehetőséggel és felelősséggel bírnak választásuk felett, amellyel a kényelem mocsarain és a szenvedés tüzein átkelve tudást, szépséget és vigaszt hozhatnak odaátról ideátra, az ébredők világának örök megajándékozásaként.

Paulinyi Tamás író, pszi kutató

www.szintezis.info.hu