Fantasztikus könyvet olvastam a minap. Egyszerűen nem tudtam letenni. Kamaszlányom meg is rémült, mert azt látta, hogy órák óta mozdulatlanul fekszem a kanapén hanyatt, kezemben egy könyv, melyen nagy betűkkel ez áll: A HALÁL.
A cím persze nem halál, hanem egészében ez: A halál, mint ragyogó kezdet. Nem kell megijedni, nem valami öngyilkosságra buzdító szekta kiadványa ez. A könyvecskét – nem több mint 80 oldal – Elisabteh Kübler-Ross svájci pszichiáternő írta a haldoklók mellett töltött, hosszú pályafutása alapján. “Az élet nem ér véget, mikor meghalsz. Akkor kezdődik.” Mindannyian hallottunk, olvastunk már arról, hogy a halállal az élet nem ér véget, sőt, csak akkor kezdődik igazán, de soha nem lehettünk benne biztosak, hogy amit hallottunk, nem csupán valami élénk fantáziájú sarlatán beszámolója-e, vagy egy exhibicionista háziasszonyé, aki szeretne végre reflektorfénybe kerülni azzal, hogy kamerák előtt elmeséli, hogy is volt, amikor megcsúszott a síkos konyhakövön, beverte a fejét a felmosóvajlingba, és kiszállt a testéből a lelke… Elisabeth Kübler-Ross tapasztalatai, megfigyelései nem szemfényvesztésen alapulnak. Egy orvos megfontolt, több szempontból megvizsgált állításai ezek, melyek miden esetben mentesek a csúsztatástól, a túlzástól, a tupírozástól. Elisabeth Kübler-Ross-t 23 díszdoktori címmel tüntették ki és számos könyvet írt, melyek közül legismertebb a sok nyelvre lefordított Interjúk haldoklókkal (1969): ez csupán Németországban mintegy félmillió példányban jelent meg. Elisabeth Kübler-Ross az USA Arizona államában, egy szanatóriumban halt meg, kilencévi súlyos szenvedés után. “A haldoklásban nincs semmi, amitől félned kellene. Ez lehet életed legcsodálatosabb tapasztalata. Az egész attól függ, hogyan éltél.” Húszezer esetet tanulmányoztam az egész világon olyan emberekről, akiket már klinikailag halottnak nyilvánítottak, de később visszatértek az életbe – írja egyik könyvében. -. Néhányan közülük egészen természetesen ébredtek fel, mások csak újraélesztési próbálkozások után. Kübler-Ross azt állítja, hogy az ember a halála utáni pillanatban általános élményt él át, tehát mindegy, hogy az illető Ausztrália őslakója, hindu vagy muzulmán, keresztény vagy hitetlen, s ugyanígy független annak korától vagy gazdasági helyzetétől. Itt ugyanis egy egészen emberi eseményről van szó, mint ahogyan a normális születési folyamat is általános emberi esemény. A halálélmény majdnem ugyanolyan, mint a születés. A halál megszületés egy másik létre, amit egészen egyszerűen lehet bebizonyítani. – A kereszténység kétezer éven át azt kérte az emberektől, hogy “higgyenek” a túlvilági dolgokban. Számomra ez már nem hitbeli ügy, hanem tudom, hogy így van – mondja Elisabeth. “Amikor letetted azokat a vizsgákat, amelyekért a földre küldtek, akkor megengedik neked, hogy lediplomázz. Megengedik, hogy levesd a tested, amely bebörtönzi a lelked.”