A Hellinger-féle családfelállítás - 2. rész

2008. március 20. 03:00 , Legutóbb frissítve: 2008. március 20. 00:00 - L. Zs.
Mindannyian tudjuk, hogy családunk fontos erőtér. Szüleink, testvéreink, nagyszüleink és egyéb hozzátartozóink alkotják azokat az erővonalakat, amelyek összekötnek bennünket, bennünk élnek, és amelyeket mi is továbbadunk. A múlt, a jelen és a jövő egy bel




 





A családunkat jellemző erőtérnek, a szellemi mezőnek törvényei vannak, melyeket Hellinger a Szeretet Rendjeinek nevez. Ezek közül is a legfontosabbak azok, amelyek a szülők és a gyermekek kapcsolatát jellemzik.
A szeretet rendjei a szülők és gyermekeik között:
Az élet elfogadása úgy, ahogy azt kaptuk

Egy gyermek maga a szülei, és ha sikeres akar lenni, el kell ismernie a szüleit olyannak, amilyenek. Nem képzelheti, hogy lehetnének más szülei is, hiszen más szülőknek másmilyen gyermeke lenne. Számunkra a szüleink az egyetlen lehetséges szülőpár. A szüleink elismerése alapvető mozzanat: magában foglalja elkötelezettségünket a szüleink által adott élet és a sors iránt. Helytelen elvárás az, ha többet vagy kevesebbet akarunk annál, mint ami a szüleinktől kapott élet. Vannak, akik félnek, hogy ha elismerik szüleiket, akkor magukra kell venniük a szüleik rossz oldalait is. Ők úgy viselkednek, mintha választhatnánk, hogy az életnek csak azt a részét fogadjuk el, amelyik tetszik. Ha nem az élet egészét öleljük magunkhoz, elveszítjük a jó dolgokat is.
Elfogadni a szüleinktől mindazt, amit adni tudnak

Szüleink az életünkön kívül más dolgokat is adnak. Többek között etetnek, nevelnek, gondoznak. Akkor tudunk kiteljesedni, ha a gyermekként mindezt úgy fogadjuk, ahogy azt a szüleink adják. A gyermekek éppen eleget kapnak, feltéve, hogy el akarják fogadni azt, amit felkínálnak nekik. Kiteljesedettnek és sikeresnek érzi magát az a gyermek, aki azt tudja mondani a szüleinek: "Nagyon sokat adtatok nekem, és ez számomra elég. Nagyrabecsüléssel és szeretettel fogadom el. Ami számomra még hiányzik, arról magam gondoskodom." Ha azonban a gyermek azt mondja: "Amit adtatok, nem volt megfelelő, és nem volt elég, még tartoztok nekem", akkor a gyermek nem tud elválni szüleitől, a vádak és követelések összekötik velük.
Gyermek az őt megillető helyen

A szülők az életen és a nevelésen kívül a gyermeknek ajándékként adnak minden mást. Ha a gyermek csalódott, mert nem rendelkezik azzal a tehetséggel, mint szülei, vagy mert nem halmozzák el anyagi javakkal, megsérti a szeretet rendjét. Ugyanakkor a szülők személyes bűnei is csak hozzájuk tartoznak. Gyakori, hogy a gyermek a szülei iránti szeretetből magára veszi azok bűneit, és megpróbálja helyettük viselni. Ha jóvá akarja tenni a szülei hibáit, azzal úgy kezeli a szülőket, mintha azok gondozásra szoruló gyermekek lennének, és maga lenne a szülők szülője. A gyermeknek tehát tiszteletben kell tartania azt, ami személy szerint a szüleihez tartozik (tehetség, javak, bűnök).





 





12
Ajánlott cikkek
Hozzászólások
Szólj hozzá Te is!
Eddig 1 darab hozzászólás érkezett!

Hozzászóláshoz lépj be vagy regisztrálj itt!
Hozzászólhatsz a Facebook azonosítóddal is. Klikkelj a "Facebook bejelentkezés" gombra!

A -gal jelölt mezők kitöltése kötelező!



sandicica
2008. március 20. 09:46

És mi a helyzet válás esetén, ha az apa további gyermekeket nemz egy másik nőnek, de mind a 4 gyereket meg szeretné tartani, és mind a két nőt? Akkor mi a helyzet az energiamezővel? Hogy birkózhat meg ezzel az anya, aki kilép ebből a helyzetből az elsőszülött két gyermekkel?

Astronet Piactér