Válságok és megoldások

2011. december 29. 11:30 , Legutóbb frissítve: 2011. december 28. 00:00
Ahogy mondani szokták, manapság a csapból is a válság folyik. Itt a vég, államcsőd, tönkremenés, katasztrófa, világvége. Az emberek arcán kétségbeesés vagy fásult közöny, és bizony csakugyan kevesebb a pénzünk...
Ez a korszak a régi, pénzre (és sajnos többnyire nem tiszta pénzre), hatalomra (sokszor önkényuralomra), épülő hatalmi struktúrák összeomlását, de legalábbis radikális átrendeződését hozza. Az emberiségnek le kell számolni (László Ervin professzor szavaival élve) egy "újkőkori ideával". Ez pedig az a feltételezés, hogy a Föld kincsei, eltartó képessége végtelen.

A komoly kutatókat már nem a globális piac, hanem az annak összeomlását követő "posztindusztriális kőkorszak" foglalkoztatja. És itt nem a sci-fi filmkészítők elborzasztó vízióira kell gondolni, ahol tombol a nyílt erőszak, és a megapoliszok romjai közt garázdálkodó bandák tartják rettegésben az embereket. Talán inkább arra, hogy volt élet hatszáz lóerős Ferrarik nélkül is, csak éppen rá kellett szánni az időt, hogy lovaskocsival valaki Nyíregyházáról Pestre utazzon, volt élet mp3 lejátszó, DVD, sőt televízió nélkül, lehetett együtt énekelni munka után a kedvenc dalokat, lehetett barátokkal összejönni, a családdal beszélgetni esténként.

Sőt, ezt a cikket is le tudnám írni számítógép nélkül, akár lúdtollal, papírra, postakocsival küldeni e-mail helyett - legfeljebb nem a lapzárta előtti napon. Mindez ma is lehetséges lenne. Megszoknánk, hogy nem kell rohanni, mindenre van idő, és talán legfőképpen egymásra, lelki-szellemi adósságaink törlesztésére.

Ismert gyerekmesénk, "A Kis Gömböc" találóan példázza a jelenlegi helyzetet. A mindent elnyelő kapzsiság egyre nagyobbra nőhet, de csak hiszi, hogy minden az övé, amit bekebelezett. Amikor a kiskondás a bicskájával kihasítja, éppolyan üres lesz, mint előtte volt, a belebelezett dolgok pedig visszatérhetnek a saját életükhöz. A kiskondás itt egy tiszta és erőteljes szellemi szemlélet lehet, és talán nincs is messze a végkifejlet.

Ha maradunk a mesénél, ki beszélhet itt válságról? Legfőképpen a(z immár) Nagy Gömböc, aki érzi a vesztét. Aztán a lenyelt emberek, ha elhiszik, hogy nekik a Gömböc gyomrában a helyük. Legkevésbé a kiskondás: neki ez egy lehetőség arra, hogy másokon segítsen.

Más megközelítésben azokra a változásokra gondolhatunk, amelyek a Vízöntő-kor beköszöntét kísérik. Nyilván a jelenlegi helyzet sem független ettől. Más kérdés, hogy a változásokat eddig szellemi téren elemezgették, prognosztizálták, mivel az ilyesmivel foglalkozók többnyire nem gazdasági szakemberek - így őket is meglephették a váratlan fordulatok. Azoknak a jóslatoknak egyértelműen nem lett igazuk, akik az új világkorszakot valami hurrá-optimizmussal várták, hogy itt most egyik pillanatról a másikra a szellemi teljesség világába fogunk belépni.

2012-es próféciák

Keringenek a világhálón a 2012. évvel kapcsolatos próféciák is, ki a világvégét, ki egy új, szellemi világrend kezdetét várja. Mások szerint semmiféle kitüntetett jelentősége nem lesz ennek az évnek, és minden felfogás talál hívőkre. Vannak, akik naponta kapnak üzeneteket a Plejádokból, a Szíriusziaktól, Jézustól, Szűz Máriától, dimenzióváltásokról, és ki tudja még miről, követni is nehéz. Ám egyetlen felelősen gondolkodó ember sem hihet abban, hogy - deus ex machina - szellemi lények fognak bennünket a bajból kimenteni, anélkül, hogy nekünk bármit is kellene ezért tennünk, vagy hogy elég lenne bizonyos társaságokba belépni és az ő "meditációikat" végezni.

Az emberiség történetében nem ez az első válság. Válság volt a Római Birodalom összeomlása is, ami szinte az egész akkori Európát érintette, és csak a népvándorlás zavaros századai után lett rend, de ugyanezt lehet elmondani minden nagy birodalom bukásáról. Minél nagyobb volt a birodalom, annál nagyobb a válság. Jelenleg az egész globalizált világról van szó. Az előző "világválság" a huszadik század elején, csaknem száz esztendeje volt. Összekapcsolhatóan a Plútó egyik előző jegyváltásával és valószínűleg a Vízöntő-kor közeledtével is. Akkor Európa a legrosszabb megoldást választotta, vagy legalábbis abba sodródott bele: a világháborúba.

Hozzászólások
Szólj hozzá Te is!
Eddig 2 darab hozzászólás érkezett!

Hozzászóláshoz lépj be vagy regisztrálj itt!
Hozzászólhatsz a Facebook azonosítóddal is. Klikkelj a "Facebook bejelentkezés" gombra!

A -gal jelölt mezők kitöltése kötelező!



gericorso
2012. március 19. 11:57

Valóban jó cikk. Az előttem szólóhoz tisztelettel: Mindannyian jobban szeretnénk élni, de a bajok fő forrása korántsem az, hogy sokan vagyunk, hanem a jelenlegi materiális és gazdasági világfelfogásunkban keresendő. Tényleg az lenne a megoldás, ha kirtanánk minden második embertársunkat? Szép gondolat... Azonfelül ez legjobb esetben csak elodázná a gondokat, hiszen a megmaradt 3,5 milliárd emeber hihetetlen gyorsan újra elérné a jelenlegi létszámot, pont a jólétii időszaknak köszönhetően. A gondok ugyanúgy kiújulnának. Azután ismét jöhetne a háború, hogy legyünk kevesebben? Ez alapvetően rossz elgondolás. A baj a szélsőséges egyenlőtlenségekben, a javak aránytalan felosztásában keresendő, a jelenlegi banki és vállati érdekekkel az élen. Teljesen más szemléletmódot kellene kialakítanunk, mert mindenkinek jutna a bolygó erőforrásaiból (akár a jelenleginél jóval nagyobb populációnak is), de sajnos az azokat és a hatalmat birtokló kevesek elképzelései nem egyeznek a többség érdekeivel. Hadd idézzek egy kövből egy nagyon idevágó részt: "Ma a világ három leggazdagabb emberének együttes vagyona nagyobb, mint a legszegényebb fejlődő országok 600 millió lakosának összes évi jövedelme; és miközben egyesek sok milliárd dollárt forgatnak a tőzsdéken és képesek arra, hogy egy ország gazdasági stabilitását megingassák, addig 36 ezer gyerek hal meg naponta éhínség miatt..." -Bunyevácz Zsuzsa: Az Új Világrend Tízparancsolata Ha másként gondolkodnánk, semmiféle ilyen jellegű problémánk nem lenne, bár ez a mai állapothoz képest erősen utópisztikus, de akkor is törekedni kell ennek a mostani "pénz az isten a materializmus pantheonjában" jellegű szemléletmódnak a gyökeres megváltoztatására! Kicsiben kell kezdeni, belülről, mert az órásokkal szemtől szemben nincs esélye a magánembernek. De ha sokaknak, a túlnyomó többségnek meváltozik az értékrendje és kiállnak egy élhetőbb, emberibb világért, akkor elkezdődhet valmi jobb. Igaz, a cikk decemberi, de én most olvastam és reagálnom kellett rá, hogy ne csak lenti negatív megközelítés legyen az egyetlen reakció...

blackonwhite00
2011. december 30. 04:31

Jó cikk, tetszett. De... a fő probléma, hogy 7 milliárdan vagyunk a Földön, és a Föld csak a népesség felét bírja el. Ezért nincs élelem, műanyag étellel tömik magukat az emberek, lassan nem lesz tiszta ivóvíz. Ahhoz pedig, hogy ez drasztikus számban és gyorsan csökkenjen háború kell, vagy biológiai fegyverek (járványok), nem nagyon van más megoldás....