A kozmikus törvények 2.

A ritmus törvénye

Minden létezőnek megvan a saját ritmusa, a növekedés és a csökkenés. Minden szélsőséget egy ellenirányú szélsőség egyenlít ki. A nappal után az éjszaka következik, és fordítva, a születést követi az elmúlás, amely egy újabb születés kezdete. Az egész lét állandó ki- és beáramlás, amely két pólus között jön létre, ezért a ritmus törvénye szoros összefüggésben áll a polaritás törvényével.

A megfelelés törvénye

E törvény lényege az analógia: „Mint fent, úgy lent, mint lent, úgy fent. Miként a legkisebben, azonképpen a legnagyobban, miként bent, úgy kint.” A törvény azt is jelenti, hogy egy adott tartalomhoz mindig egy adott forma illik.

A teljesség törvénye

Ez a törvény azt jelenti, hogy valójában az élet teljessége rendelkezésünkre áll, ezt azonban hibás szellemi beállítottságunk és csekély hitünk korlátok közé szorítja. Az élet csak a belső valóságot tudja a külső valóságban visszatükrözni. Ismerjük hát fel, hogy legbensőbb természetünk szerint gazdagok és sikeresek vagyunk! Ha ennek a felismerésnek az értelmében élünk, az élet teljességét mágnesként fogjuk magunkhoz vonzani. Semmiféle erőfeszítés és pozitív gondolkodás nem vezet eredményre, ha legbelül folyton arra gondolunk, milyen korlátaink vannak, és mi mindenben szenvedünk hiányt. Az is ide tartozik, amikor mindezt karmikus okokra hivatkozva jogosnak tartjuk. Hiszen magát a karmát is bármelyik percben megváltoztathatjuk, mert senki sem kényszerít bennünket arra, hogy továbbra is tudattalan magatartásminták áldozatai maradjunk. Az elfogadás azonban csupán a törvény egyik oldala, a másik az adás. Aki nem ad, nem is kap, aki nem vet, nem is arat. Meg kell nyitnunk magunkat, és adnunk, ami csak tőlünk telik. Ezzel egyidejűleg fel kell oldanunk magunkban minden olyan gondolatot, amely korlátainkra vagy hiányosságainkra vonatkozik.

A szabadság törvénye

Az embernek mindig szabadságában áll választani, hogy a felismerés útja mellett dönt, vagy a megszokott utat választja, amely a szenvedéseken keresztüli tanulás útja.

A szabadságnak három szintje van:

1. Szabadság, mint megszabadulás valamitől Az embernek szabadságában áll kiszabadulni a vágyak rabságából. Igen fontos lépés a birtoklási vágytól való megszabadulás útján az elengedés. Mindent el kell engednünk, ami nem az Igaz Valónkhoz tartozik, így a régi tudatállapotunkat is. Többek között a következő érzések, magatartásformák és elvárások tartoznak ide: harag, félelem, bűntudat, kisebbrendűségi érzés, önsajnálat, gyűlölet, bizonytalanság, agresszió; hamisság, szeretetlenség, intolerancia, hűtlenség, rossz szokások; elavult célok, környezeti befolyások, klisék, szerepek, negatív gondolkodás, negatív önkép, betegség, sértődések, csalódások; túlzott igények önmagunkkal, a többiekkel és az egész világgal szemben, vágy arra, hogy szeressenek, hogy keresztül vihessük az akaratunkat, hogy győzzünk, stb. 2. Szabadságunkban áll valamit tenni Megtehetjük, hogy önző módon élünk, és ezáltal diszharmóniát idézünk elő. De megtehetjük azt is, hogy felismerjük, miért is születtünk, és teljesítjük életfeladatunkat. 3. Az igazi szabadság Az egyetlen igazi szabadság az, hogy kezünkben van a választás: akarunk-e teljes életet élni? Ehhez az kell, hogy együttműködjünk a kozmikus törvényekkel. Ellenkező esetben betegség vagy szenvedés formájában „korrepetálást” kapunk a sorstól.

A gondolkodás törvénye

Gondolataink befolyásolják sorsunkat, meg kell hát tanulnunk, hogy gondolkodásunkat a lehető legoptimálisabban használjuk. A legfontosabb az igazi pozitív gondolkodás: felismerni, hogy mindaz, ami velem történik, valójában jó nekem, mert szükségessé vált számomra, és segítségemre van. Legtöbb gondolatunk tudattalan, ám ezek a tudattalan gondolatok éppoly hatékonyan működnek, mint mások véleménye, ítéletei, melyeket nap mint nap hallunk és tudattalanul befogadunk. Ugyanígy hatnak azok a szólások is, amelyeket nap mint nap használunk: „Nem hiszem el, hogy ebből lesz valami.” vagy „Ez soha nem fog sikerülni nekem.” Ezeknek a mondatoknak a folytonos ismétlésével meggyőzzük a tudatalattinkat arról, hogy ezek az állítások igazak, és a tudatalattink ennek megfelelően fog viselkedni. Mindaz, ami körülvesz bennünket, materializált elképzelés. Az anyag az energia különféle megjelenési formája. A gondolatok energiát mozgatnak és formálnak. Az energiamegmaradás törvénye értelmében pedig energia nem vész el, csak megjelenési formáját változtatja. A problémák az élet által elénk állított feladatok. Valamennyi egy-egy ajándék számunkra, mert a végén, ha megoldjuk, fontos felismerésekre jutunk. A pozitív gondolkodás azt jelenti, hogy felismerem: minden, ami van, és ami történik, nekem segít még akkor is, ha kifejezetten kellemetlen vagy fájdalmas. Ezért minden jó, és negatív nem is létezik, csupán olyan kellemetlen jóról beszélhetünk, amelynek bekövetkeztét én tettem szükségessé. A vágyak megfogalmazása és a pozitív gondolkodás között a döntő különbség az, hogy az előbbi esetében akarunk valamit, az utóbbi esetében pedig hiszünk valamit! A hit nem más, mint belső bizonyosság, hogy amit szeretnék, az meg is valósulhat. A belső tartás teszi az embert igazán pozitív gondolkodásúvá akkor is, sőt, különösen akkor, ha az életben nehézségek adódnak, hiszen felismeri bennük a feladatot. Az előző részt itt tudod elolvasni >>>