A teremtő mágia – 1. rész

A legfontosabb alapismeret, amellyel tisztában kell lennünk, hogy a világegyetem természete nem racionális, nem ésszerű, hanem mágikus. Az Univerzális Szellem (Isten, a Teremtő, a Forrás) nem személyünkön kívül, „felettünk” létezik, hanem bennünk, így általunk is megnyilvánul. Az, hogy Isten a saját képére teremtette az embert, azt is jelenti, hogy a vágyaink és akaratunk által befolyásolt képzeletünk révén mi is rendelkezünk a teremtés képességével. Gondolatképeink a mágia egyetemes törvénye következtében materializálódnak, azaz megvalósulnak az életkörülményeinkben. A képesség szavunk, amellyel a tehetséget szoktuk jelölni, utal arra, hogy az ősmagyarok tudták: minden jelenség alapjainál ott van a kép, amely mozgatja a szellemet, amely lelki erővé: vággyá, akarattá lesz, végül pedig az anyagi világban megjelenő, kézzel fogható, érzékelhető valósággá válik. Minden archaikus nép tudta, hogy mindig előbb van a kép, mint a megnyilvánulás. Ezért igyekeztek képet alkotni a maguk számára mindarról, amit el akartak érni. A mágia törvénye alapján tehát az ember számára megadatott a teremtés képessége. Tudnunk kell azonban, hogy ez a törvény nem önmagában, a többi egyetemes törvénytől elkülönülten hat, hanem azokkal összhangban, azokkal együttműködve fejti ki hatását. Gondoljunk csak arra, hogy a ciklus és ritmus törvénye szerint, ahogy a Biblia is mondja: „Van ideje mindennek. Van ideje sírásnak, és van ideje kacagásnak. Van ideje télnek, és van ideje nyárnak. Van ideje a vetésnek, és van ideje az aratásnak”. A hatás és visszahatás törvénye alapján pedig el kell viselnünk általunk nem kívánt okozatokat is, ha korábban azok létrejöttére okot szolgáltattunk. „Ki mint vet, úgy arat.” Igazán tartós pozitív változást tehát a mágiázás (imagináció, vizualizáció, programozás, agykontroll, mantrázás, imádság, stb.) segítségével is csak akkor érhetünk el, ha a többi univerzális törvénnyel is harmóniába kerültünk. Enélkül akár az is előfordulhat, hogy épp az ellenkezője következik be annak, mint amit célul tűztünk ki. Hiszen működésbe lép a polaritás törvénye? Az igazi sorsrendezéshez nem elegendőek a mágikus technikák, hanem kíméletlen őszinteséget követelő önmegfigyelés, önfegyelem, és felelősségteljes hibabelátás szükséges. Az érdemtelenül és idejekorán, mentális erőszakoskodással elért sikerek árát később vissza kell fizetnünk. Hamvas Béla szavai szerint: „A modern ember kezében az őskori (metafizikai) egységek szellemének alkalmazásai merő mágikus technikává alacsonyodtak. Beavatatlan lélekkel és megszenteletlen kézzel, de sötét mohósággal nyúlnak az őskor szakrális hagyományának titkaihoz, és fel akarják azt használni. De már itt van az idő, amikor beavatatlanságuk súlyos következményeit tapasztalni kezdik a szerencsétlenségbe taszított sorsok láttán. Az első lépés az őskori metafizikai hagyomány felé nem lehet más, mint a tanítványi alázat: mert az embert nem a technika alakítja át, hanem a szellem. Az alkalmazás ideje és módja, ha a szellem arra megérett, s arra szükség van, önmagától elkövetkezik.” Legnagyobb ellenségünk a negatív gondolkodás, a borúlátás, a félelmek és szorongások. Ezek ugyanis negatív töltetű mentális gócokat és diszharmonikus szellemi erőtereket hoznak létre a környezetünkben. Jézus is figyelmeztetett: „Ne aggodalmaskodjatok! Nézzétek az ég madarait?” Félelmeinkkel és aggodalmainkkal önkéntelenül idézünk be életünkbe romboló töltetű jelenségeket. Az általános mentalitásunk, tehát a mindennapi cselekedeteink, gesztusaink, szavaink, az embertársainkhoz, a mindennapi élet feladataihoz, és a környezetünkhöz való viszonyulásunk meghatározzák a teremtésünk minőségét. Mindaz, ami történik velünk, a tudatos vagy öntudatlan mágikus erejű képzeletünk következménye. A mágikus képzeletünket viszont a horoszkópunkból kiolvasható karmikus meghatározódásaink irányítják a tudattalanunk mélyéről, akár tetszik, akár nem. Ahhoz, hogy folyamatosan zavartalan információkat közvetítsünk az Univerzum felé, és a mágikus képességeinket pozitívan használva teremtőkké váljunk, szükséges, hogy felvállaljuk az életfeladatainkat, és az erőfeszítésekkel, fájdalmakkal járó tapasztalatokat is. Azaz: „Vegye fel mindenki a maga keresztjét.” Ezért tanította Jézus, hogy a tudatosan felvállalt életfeladat – amit viszont nem egyedül, hanem a spirituális erőkkel és az egyetemes törvényekkel együtt kell megoldanunk – könnyű: „Mert az én terhem könnyű, és az én igám gyönyörűséges.”A rezonancia, valamint a hatás és visszahatás törvénye alapján mindaz, amit gondolatainkkal, szavainkkal és tetteinkkel megjelenítünk és megidézünk, visszafordul hozzánk – amit adunk, azt kapjuk vissza. Ha szorongunk, és emiatt embertársainkról negatív képzeteket alkotunk, mások is ellenséges gondolatokat fognak alkotni rólunk. Ha hazudozunk vagy igazságtalanul kritizálunk, rólunk és nekünk is hazudnak, minket is alaptalanul kritizálnak, ha lenézünk valakit, minket is lenéznek, ha becsapunk és megtévesztünk valakit, minket is becsapnak és megtévesztenek. Jézus mondja: „Ne ítélj el másokat, hogy mások se ítéljenek el téged.” Ha félelemmentes, szellemi erőszakmentes információt és szeretetet áramoltatunk, akkor mi is pozitív válaszreakciókat váltunk ki a környezetünkből. Meg kell szoknunk azt a tényt, hogy a teremtő képzeletünknek elsődleges szerepe van az életünkben. Ezért az első, amihez hozzá kell szoktatni magunkat, az a gondolataink tévképzetektől való megtisztítása, az önkéntelen hiedelmeink feloldása, és a képzeletvilágunk fegyelmezése. Hiszen amire félve és szorongva gondolunk, amit szeretnénk elkerülni, azt magunkhoz vonzzuk, és előbb-utóbb meg fog jelenni az életünkben. Ennek az egyesült törvény-eredőnek (a mágia, valamint a vonzás törvénye egységének) a valóságos működését sokszor nehéz felismernünk, mert az a rengeteg „jó dolog”, amit tudatosan elképzelünk, összevegyül mindazzal a negatív és sötét gondolattal, tévképzettel, amellyel a környező világunkat akaratlanul illetjük. Ezek a képzetek összeadódnak, és életkörülmény-egységként jelennek meg az életünkben, az eredeti képzeteinktől teljesen eltérő, felismerhetetlen formákban. Az olyan ember, aki az önfegyelem segítségével hozzászoktatta magát, hogy csak pozitív képzeteket alkosson, vagyis akinek sikerült teljesen neheztelés, harag-, gyűlölet-, félelem-, szorongás- és rombolás-mentessé, illetve önáltatás-mentessé tenni a képzeletét, az csakis a spirituális sorsprogramjának megfelelő megvalósulási formákat fog magához vonzani: egészséget, szeretetet, anyagi bőséget, jó önkifejeződési lehetőségeket. Az életképeket, jövőképeket, vágyképeket alkotó képzelet a tudatot befolyásoló-működtető spirituális erőrendszer, olyan egyetemes és ugyanakkor személyes mentális teremtő erőforrás, amely energiával feltöltve felerősíti azokat a gondolatképeket, amelyeket az ember önkéntelenül alkot a környező világról, önmagáról, az életéről, a jövőjéről. Ezért egy bizonyos idő után találkozni fog imaginációjának megvalósulási formáival. A tudatunk három része: 1.) az éber, „tudatos” tudat, 2.) a tudattalan (tudatalatti képzelet és teremtő elme) 3.) a Felettes Én, a „tudatfeletti észlelés” 1.) A tudatunkat észlelési képességnek is nevezzük, és ez olyannak látja az életet, amilyennek az a felszínes, anyagi megnyilvánulásaiban tűnik. Így észleli a megfigyelő eszünk az anyagi korlátokat, a nehézséget, a halált, a tragédiát, a betegséget, a szegénységet, és tévesen objektív valóságnak látja ezt a magatehetetlen anyagi tényvilágot. Az észlelő ész ezt a szükséget és behatároltságot észleli, és ezekkel a negatív, félelmet keltő képekkel végzi „ésszerű” műveleteit, ezekből vonja le következtetéseit, miközben e felszínes „valóság-képekkel” bombázza a tudattalant. 2.) A tudattalan elmét egyrészt egy könnyen befolyásolható, érzékeny mentális masszaként, vagy életteremtő spirituális, mentális és asztrális erőtérként képzelhetjük el. Másrészt a tudattalan érzés- és képzeletvilágunk tartalmazza az élettervünket jelentő spirituális programokat. Ezek a rejtett, de rendkívüli energiákat tartalmazó ősi teremtő programok arra a lehetséges megvalósulásra irányulnak, amerre az ösztönöktől, az érzelmektől, és a tudatos elménk által észlelt „objektív valóságtól” befolyásolt képzeletünk működik. E teremtő természete miatt, bármit érez az ember, és bármilyen gondolatképet alkot magának a jövőjéről (tudatosan vagy öntudatlanul), bevésődik a tudattalan ősi energia-képek masszájába, ahol megtelik létesülő életerővel. A mentális masszából a tudatalatti képzetek határozott alakot öltenek, megtelnek teremtőerővel, és így idővel kikerülnek a fizikai világba. Ott különböző sorsesemények, negatív vagy pozitív létkörülmények, találkozások, lehetőségek, konfliktusok formájában fognak megjelenni. A tudatalattink tehát egy olyan mágikus teremtő őserő, amely végrehajtja a képzelet által belevésett vágyakat, mégpedig a szülőktől és az ősöktől örökölt karmikus sorsprogramokkal összhangban. 3.) A Felettes Én a minden emberben létező egyetemes megváltási igényt magában hordozó léttudat, és ez a tökéletes személyi megvalósulási képzetek helye is. A horoszkópban az Ascendens, és főleg a Sárkányfej ház- és jegyhelyzete utal ennek a megvalósítandó modellnek a jellegére. Az Ascendens és a Sárkányfej konstellációja által jelölt, hiányzó tulajdonságokként van jelen a sorsprogramunkban, mint megszerzendő tulajdonság. Láthatjuk, mennyire fontos a tudatalattink megfelelő irányú befolyásolása. A mágikus erőtér aktiválása azonban nem megy egyik napról a másikra. Csak akkor materializálódnak megfelelő és fegyelmezett képzetalkotásaink hatására a pozitív életkörülmények, ha teljesen felvállaljuk a horoszkópunkból kiolvasható életfeladatainkat, ha nem hárítjuk másokra problémáink megoldását, ha nem gyűlölködünk, nem irigykedünk, és nem haragszunk másokra, ha nem áltatjuk önmagunkat, és másokat sem akarunk manipulálni. A teremtő mágia 2. rész >>>