Klára harminckét évesen kereste fel a nőgyógyászát azzal, hogy négy évnyi boldog házasság után még mindig nem esett teherbe. Az orvos a férjénél is, nála is mindent rendben talált. Mi lehet akkor a meddőség oka?
Bizonyos keleti filozófiák szerint az Univerzumban tartózkodó lelkek olykor leköltöznek a Földre, hogy fejlődhessenek. Hogy ittlétük valóban épülésüket szolgálja, szándékosan olyan helyszínt és körülményeket választanak maguknak, ami ezt elősegíti. Nem véletlen tehát, ha valaki olyan helyre születik, ahol nincsen elég ennivaló, vagy háború dúl. Dolga van ebben a szituációban. Ahogy az se véletlen, ha valaki betegnek, fogyatékosnak születik. Leírni is borzasztó, de a spirituális elméletek szerint ő maga akarta így. Ahogy a helyszínt, időt és körülményeket, úgy a szüleinket is magunk választjuk meg. Kinézzük őket “onnan föntről”, és beköltözünk. Az első három hónapban módunk van arra, hogy meggondoljuk magunkat, és mégis elhagyjuk az anyaméhet. Az első három hónapban még nem kötelezi el magát a lélek, sőt, a terhesség első harmadában ki-be járkál a teste (illetve az anyaméh) és az univerzum között. Hogy mitől gondolnánk meg magunkat? Például attól, ha az anya által kibocsátott energiák nem megfelelőek a számunkra. A stressz, a gyűlölet, a harag, a szorongás, félelem mind, mind negatív energiák. Nem kedveznek annak a kis léleknek, aki földi élete első pillanataiban biztonságra, szeretetre vágyik. De térjünk vissza Klára történetére. Miután a nőgyógyász nem talált fizikai okot arra, miért nem esik teherbe, azt javasolta, hogy keressen fel egy pszichológust. Arra gyanakodott, hogy a legtöbb pszichoszomatikus probléma okozója, a stressz áll a háttérben. De Klára alapvetően nem élt stresszes életet. Férje jól menő üzletember volt, ő pedig kisgyerekeket tanított hegedülni egy kellemes magániskolában. A kollégái szerették, a munkaideje nem volt több heti tizenkét óránál. Miért stresszelt volna? Több hetes kezelés után derült ki, mi okozza Klára sikertelenségét. A pszichológus felszínes hipnózisba vitte, és a saját születéséről érdeklődött. Klára zaklatott lett, hadarva, akadozva beszélt, majd kibökte, hogy elakadt a szülőcsatornában, és csak nagyon nehezen tudták megmenteni. Tudattalanul ettől a helyzettől rettegett. Édesanyja többször is elmesélte neki a szülőszobai “horrort”, beszélt a fájdalomról, a rémületről, a kétségbe esésről. Honnan is tudhatta volna, hogy ezzel a történettel milyen károkat okoz a lánya lelkében. A kezelések folytatódtak, és a pszichológus megtanította Klárát félelmek és indulatok nélkül emlékezni a születésére. Így már nagyobb eséllyel várhatta a következő terhességi teszt eredményét. A kezelések után két hónappal teherbe is esett, maholnap a hatodik hónapban van. Egy nő fiatal éveiben anya szeretne lenni, gyermekekről ábrándozik. Optimális esetben tudattalanul és tudatosan is vágyunk ennek az érzésnek a megtapasztalására. Ösztönösen bennünk él a törődés, a gondoskodás, a szeretet, az aggódás iránti vágy. De mi történik akkor, ha mindez csupán vágyakozás marad? Ma már tudjuk, hogy sok-sok lelki sérülés, negatív élmény érhet bennünket a fogantatásnál, majd magzatként, később a születés alatt is. Hiszen a magzat, mint egy szivacs fogadja magába az élet összes történetét, legyen az pozitív vagy negatív dolog. Az anyaméhben megélt élmények meghatározhatják egész életünket. A magzat pontosan átéli mindazt, ami az édesanyával történik a 9 hónap alatt. Az anya stressz-hormonjai bekerülnek a baba vérkeringésébe, a magzat nagyon jól tudja és érzékeli, hogy mi történik odakint, hiszen az anya lelkiállapotára van ráhangolódva. Részt vesz az anya érzelmi megrázkódtatásában, szorongásaiban, depressziós hangulatában, szexuális izgalmában, vagy éppen elégedett, boldog és szeretetteljes érzelmeiben.