Egyre többet találkoztunk, jólesett a figyelmessége, a rajongása, éreztette velem, hogy nő vagyok, akit meg kell hódítani. A csóknál többre azonban nem jutottunk. Szerettem vele lenni, de nem éreztem azt a felkavaró érzést, amit egy eget rengető szerelem okoz.
Nem voltam rózsás hangulatban, amikor a munkahelyemről hazamentem. A főnököm mindenhatót játszott (létszámleépítés volt) és éppen csak megúsztam, ráadásul a barátom közölte velem, hogy nem ér rá, mert a barátaival megy focizni.
Ráadásul az eső is csepergett, és eláztam. Bevágtam magam mögött az ajtót és elkezdtem sírni. Örülni kellett volna, hogy van munkahelyem, de én sírtam. Eszembe jutott anyukám régi intelme, hogy az a férfi szeret igazán, aki szavak nélkül is megért, és fogja a kezem. Bertiről ezt nem lehetett elmondani.
Megérett az idő a szakításra
Ha volt kedve, akkor feljött, ha nem, akkor nem. Miközben hallgattam az eső hangját, erőt vettem magamon és összepakoltam Berti kevéske holmiját. Telefonáltam neki, hogy azonnal jöjjön, mert baj van.
A háttérzajból hallottam, hogy valamelyik szórakozóhelyen mulat. Az ablakból néztem, mikor érkezik meg a kocsijával, ezért csak lekiáltottam és ledobtam a táskáját.
Majdnem a fejére esett, de idejében elugrott. Volt hozzám néhány keresetlen szava, de akkor már csak nevettem magamban. „Mit szerettem én ezen a srácon?”
– Majd megbánod, Laura! – kiabálta.
– Majd akkor szólok – feleltem. Aztán ismét csend lett és csak az eső kopogott az ablakon.
A fürdőszobába mentem és akkor jutott eszembe, hogy nem vettem papírt. Felöltöztem és elsétáltam a közeli szupermarketbe. A hangulatomhoz voltam „öltözve”, amihez még csapzott haj is párosult. Visszafelé már annyira ömlött az eső, hogy a hónom alatt a nyolctekercses vécépapírral beálltam a buszmegállóba. Észre sem vettem, hogy fiatal férfi állt meg mellettem.
Különös „udvarlás”
– Nagyon esik – próbált beszélgetésbe elegyedni velem, de nem válaszoltam. Erre megismételte.
– Csak zúdul ránk az égi áldás…
– Mi is esnénk, ha onnan jönnénk – vetettem oda félvállról. Elmosolyodott.
– Mindet felhasználod? – először nem esett le, mire céloz, de amikor a csomagra mutatott, rájöttem.
– Igen. Jó, ha van otthon elég.
– Egyet kérhetnék belőle?
Olvasd tovább a történetet a Kiskegyeden>>
